Evangélikus líceum, gimnázium, Sopron, 1943
7 naptárt s nem jelent meg a szombathelyi zsinaton, 1584-ben az egész tanácsot Bécsbe idézték, fogságba vetették s csak azzal a feltétellel engedték szabadon, hogy papjaikat s tanítóikat elbocsátják. így 22 esztendeig üresen állott az iskola épülete, s a soproni fiúk a szomszédos Sopronkeresztúrra vagy Csepregre jártak tanulni. Csak a bécsi béke után, 1606-ban nyílhatott meg újra az intézet két osztállyal és két tanítóval. De 1633-ban már hatosztályú és oly szépen virágzik, hogy újra felkeresik vidéki fiúk is, és igen sokan látogatják az Ausztriában, Stájerországban folytatott vallásüldözések miatt elbúj- dosott és itt letelepedett osztrák főnemesek gyermekei közül is. E mellett a német-latin gimnázium mellett már a bécsi béke, 1606 óta volt Sopronnak egy kis magyar evangélikus iskolája is. A XVII. század közepétől fogva az itt és a vidéken élő magyar nemesek különösen a lelkész- és tanítóképzésre való tekintettel ezt igyekeznek kifejleszteni. A német polgárság a városi tanáccsal együtt buzgón támogatja őket. Megveszik Türk Lászlónak az akkori Hosszúsorban (ma ez a része Széchenyi-tér) álló házát és tágas telkét és ott, ahol a líceum ma is áll, építik fel az új magyar gimnáziumot 1657-ben. Ezzel ünneplik meg az első evangélikus iskola alapításának 100 éves fordulóját. Ennek az új magyar gimnáziumnak, melyről már ez időben (1661-ben) „Lyceum Soproniense Hungaricum“ néven történik említés, tantervét a városi tanács már 1659-ben azonossá teszi a német gimnáziuméval, úgyhogy ezáltal annak valóságos párhuzamos intézetévé lesz. Ez időben alapította (inchoabat) Zuana Menyhért polgármester iskolafelügyelő és gyarapította (amplificavít) Lang Mátyás azt a gazdag könyvtárt, amely ma is az iskola birtokában van. A megújult iskola első kiváló rektora Kövesdy Pál volt, jeles nyelvész, aki „Elementa linguae Hungaricae“ címen magyar nyelvtant is írt. A Wesselényí-féle összeesküvés után bekövetkezett vallási üldözés idején a soproni evangélikus papokat és tanítókat is a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé idézték s több egyházi épülettel együtt mindkét gimnáziumot elvették az evangélikusoktól. A Szentgyörgy- utcai Víttnyédy-házba a már 1636-ban Sopronba telepített kis jezsuita gimnáziumot költöztették be. Ezt a házat, valamint a régebbi külvárosi iskolájukat nem is kapták vissza az evangélikusok; az épületet elvesztették, az intézet pedig beleolvadt a 8 évi szünetelés után 1682- ben (a soproni országgyűlés után) újra megnyílt magyar gimnáziumba, illetve líceumba, melyet időközben újra kellett építeni, mert az 1676-iki nagy tűzvész alkalmával leégett. Fenntartója sem lehetett a városi tanács, mert azt 1672-ben nagy pénzbírsággal arra kényszerítették, hogy tagjait csak felerészben válassza az evangélikusok közül. 1682-től fogva tehát új korszaka kezdődött a líceumnak, mert ez időtől kezdve egészen 1851-ig az evangélikus egyházközség a fenntartója, és az intézet az 1668-ban készült szervezettel alkotott egyháztanácsnak van alárendelve. Az újonnan megnyílt iskola csakhamar új fejlődésnek indult. Röschl János wittenbergi tanár új tantervet készített számára, tanítványa, Deccard János pedig, aki 1712—1740-ig volt az iskola igazgatója, a reális tárgyakra terelte az iskola figyelmét. Utódai közül különösen Hajnóczy Dániel (1718—1758) és Ribini
