Evangélikus líceum, gimnázium, Sopron, 1943
8 János (1747—1758) vált ki. A tanítást Comenius nyomán reálisabb szellem hatotta át, s az idegen nyelvek tanítását, a latinét is a magyarral kötötték össze. Gazdag alapítványok segítségével szilárd alapra fektették az alumneumot, amelynek nyomai már a XVI. században kimutathatók. Az alapítók, jótevők emlékezetére ez időtől fogva tartják a hálaünnepélyt (az évzáró ünnepéllyel kapcsolatban). Az iskolának 6 osztálya, 270—300 tanulója van. A felső osztályban filozófiai és teológiai tárgyakat is tanítanak, bár ezek tilosak, mert a kormány a protestáns iskolákat a grammatikai fokig igyekszik leszorítani. Az ellenőrzést az iskolákon a jezsuiták gyakorolják. A felvilágosodás korában a Ratio Educatíonis és a türelmi rendelet következtében még inkább kialakul az intézetnek líceumi jellege az 1785-ben készült tantervvel, mely a gimnázium két felső osztályából (a prímából és a secundából) három évfolyamú líceumot alkot, melyben a filozófiának, teológiának és a jogtudománynak külön szaktanára van. 1793-ban pedig az ú. n. retorikai osztály is kétéviolyamú lesz, úgyhogy a tulajdonképpeni gimnázium öt osztályból (donatus, grammatika, svntaxis és a kéiévfoiyamú retorika) és a hozzá csatlakozó líceumi tanfolyam három osztályából, az egész intézet tehát nyolc osztályból áll, A fenntartó gyülekezettel a szükséges érintkezést az ezidőben alkotott állandó iskolai bizottság tartja fenn. Az ifjúság öntevékenysége a magyar nyelv mellett az idegen nyelvek (német, olasz, angol, francia) tanulásában és hazánkban az első önképzőkörnek, a jelentőségével egy iskolai önképzőkör határán messze túllépő ,,Magyar Társaságinak megalapításában (1790) jut kifejezésre. Ennek évenként tartott örömünnepei abban az időben valóságos irodalmi eseményszámba mentek. 1825-ben az iskola épületét újraépítették és ebben az alakjában állott fenn 1893-ig. Akkori homlokköve „Aedes Musis Erectae 1825" felirattal most is megvan az udvar felőli bejárat fölé a falba illesztve. 1829-ben a líceum keretében megkezdi a gyülekezet a külön tanítóképzést is Szabó József líceumi tanár vezetésével, 1836-ban pedig kétosztályos külön reáliskolát állít fel, mely 1868-ig áll fenn. Ennek Laehne Frigyes és Ulber Mátyás voltak jeles tanárai, míg a líceumban ez időszakban Raits Péter (1799—1824), Seybold Pál és Hetyéssy László működtek nagy sikerrel. A líceum virágzását mutatja az, hogy 1827-ben 408 tanulója volt, köztük 96 alumnista. Az alumneum fenntartására 1810-től fogva kivetés szerint külön adóznak az egyházkerület gyülekezetei. Az 1825—28-iki országgyűlés szülte nemzeti ébredés hívta életre a „Deákkúti vármegyét“, melyben az intézet ifjúsága az autonóm protestáns egyházkerület vonásaival színezett magyar vármegye formájában alakult egyesületté a magyar viselet, magyar zene, magyar tánc és a magyar nyelv ápolása céljából. Ez az egyesület különösen évenként tartott majálisával tett igen nagy szolgálatot Sopron megmagyarosodása ügyének. Ezenkívül ifjúsági tornaegyesületével a rendszeres testgvakorlásnak, a Deákkút és a hozzávezető erdei út gondozásával a ma virágzó Városszépílő Egyesületnek, szegény tanulók segélyezésével a Diáksegélyző Egyesületnek, a gyorsírás felkarolásával a máig is virágzó Gyorsíró Körnek lett út
