Evangélikus egyházkerületi líceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1940

I.

Szabó József.

Az elmúlt tanévet tanári karunknak egy régi és érdemekben gazdag tagja nélkül kezdtük meg: Szabó József kitöltve szolgálatának a törvényben megszabott idejét 1940. szeptember elsején nyugalomba lépett.

Az a nevelő és oktató munka, amelyet most már nyugalomban élő kartársunk iskolánk kebelében kifejtett, igen értékes és eredmé- nves volt. Szabó József tanári működésének majdnem egész idejét iskolánknak szentelte s azzal lélekben teljesen eggyé forrt. Miután tanulmányait a budapesti és a jénai egyetemen, valamint a budapesti gyakorlógimnáziumban elvégezte, szülővárosában, Kecskeméten az ottani állami főreáliskolában kezdte meg szolgálatát, de már 1905. szeptemberében iskolánkhoz került s azóta megszakítás nélkül itt működött. Az egyetemen szerzett szaktudását külföldi utazásai alkalmával gazdagította; nemcsak bejárta Európa legtöbb országát, hanem szorgalmasan látogatta is a nevezetes múzeumokat s tanulmányozta a külföldi gyűjteményeket. Szaktárgyai, a természetrajz és földrajz tanítása alkalmával bőven nyílt alkalma kamatoztatni gazdag tapasztalatait s mindazt, amit utazásai alkalmával látott és megfigyelt, így tudott érdeklődést kelteni tanítványaiban a földrajz és a természettudományok iránt.

De nemcsak mint oktató tanár, hanem mint nevelő is maradandó munkát végzett ifjúságunk lelkivilágának kialakításában. Szókimondó, egyenes magyar természete nagy hatással volt tanítványaira, akiket nemcsak oktató szóval, hanem élete példájával is becsületességre, egyeneslelkűségre nevelt. Megnemalkuvó hazafiassága, erős magyar érzése tanító és nevelő munkájában is érvényesült s letörölhetetlen nyomot hagyott tanítványain. Régi diákjai ezért gondolnak rá ma is hálával és szeretettel.

Volt Szabó József iskolai működésének még egy tere, ahol szintén fontos és áldásos munkát végzett ifjúságunk javára. Ez a tápintézet volt, amelyet 27 éven át, egészen nyugalombavonulásáig kitűnő gyakorlati érzékkel s példás lelkiismeretességgel vezetett. A világháború évei, majd a következő idők gazdasági nehézségei közt is mindig módot talált rá, hogy a tápintézetbe járó nagyszámú ifjúság egészséges és tápláló élelemben részesüljön. Nemcsak a tanítványok ezreit kötelezte ezzel hálára, hanem a szülőket is, akik nyugodtan bízhatták gyermeküket az ő gondjaira, mert tudták, hogy a tápintézet az ő vezetése alatt jól élelmezi őket.