Evangélikus egyházkerületi líceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1937

egykori licistának, Kis Jánosnak és Berzsenyi Dánielnek emlékét s a Diákszövetség alapításának huszadik évfordulóján szép emlékkönyvet adott ki. Az ő igazgatói működésének maradandó emléke Diákotthonunk felépítése és megnyitása is.

De nemcsak ezek a cselekedetek őrzik Németh Sámuel működésének emlékeit ősi iskolánk annaleseiben, hanem még inkább az a gazdag lelki magvetés, amiből nevelő, oktató és vezetői munkája állott. Mint maga is a lélek embere, mindig lelki kincsek szerzésére és megőrzésére buzdította tanítványait, akikre inkább a szeretet szavával, mint a parancs szigorúságával igyekezett hatni. Lelki harmóniája derűt és nyugalmat árasztott környezetére s összhangot teremtett az iskola életében.

Búcsúzása munkássága színterétől a múlt iskolaév záróünnepén, egyházi főhatóságunk részvételével, a tanári kar és a tanulóifjúság jelenlétében ünnepi hangulatban történt. Ott volt egyházi főhatóságunk képviseletében D. Kapí Béla püspök úr, valamint dr. Mesterházy Ernő egyházkerületi felügyelő úr, ott voltak az Erzsébet tudomány- egyetem hittudományi karának, a helybeli evangélikus gyülekezetnek, a testvér tanítóképző-intézetnek és az elemi iskolának a kiküldöttei, ott volt sok hálás szülő és öregdiák. Az évzáró ünnep végeztével először a püspök úr intézett búcsúszavakat a távozó igazgatóhoz, az egyházkerület háláját tolmácsolva azért az eredményes lelki munkáért, amelyet ifjúságunk vallásos és hazafias szellemű nevelése terén 36 esztendőn át annyi odaadással végzett, egyszersmind Isten bőséges áldását kívánva nyugalmának éveire. A tanári kar nevében dr. Ruh- mann Jenő búcsúzott a megértő lelkű, jóságos szívű igazgatótól, tanártársainak igaz barátjától. Dr. Kiss Jenő egyetemi tanár, dékán, a hittudományi kar nevében méltatta Németh Sámuel érdemeit, aki mint a görög nyelv előadója ma is működik az egyetemen, s szavaihoz hozzáfűzte a szülők háláját is, akik gyermekeik nevelésének gondos irányítóját tisztelik benne. A tanulóifjúság nevében Sümeghy József érettségizett tanuló búcsúzott a szeretett igazgatótól, az ifjúság atyai lelkű gondviselőjétől és jóakaró pártfogójától. A beszédekre tartalmas, szép beszédben válaszolt a búcsúzó igazgató s mélyen meghatódva fejezte ki háláját a szeretet gazdag megnyilvánulásáért.

Németh Sámuel hosszú és fáradságos munka után teljes testi és szellemi erőben vonult nyugalomba, ahová elkíséri kartársainak változatlan ragaszkodása, tanítványainak hálája s mindazoknak, akiket hosszú hivatali pályája folyamán tettel, tanáccsal, bátorító vagy vigasztaló szóval támogatott, tisztelete. Szívből kívánja minden tisztelője, hogy szerettei körében, testi és lelki erőinek birtokában nagyon sokáig élvezze a sok munka árán szerzett pihenés örömeit.

6