Evangélikus egyházkerületi líceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1937

-28

gyár földön is minden gimnáziumnak nyelve német leendne, mivé silányulna a reál tudományok magyar irodalma!“50)

A debreceni ref. gimnázium 1853. aug. 10-én kapta meg a nyilvánossági jogot. Egészen 1855-ig, a nyelvrendelet megjelenéséig, nem is volt nagyobb baj a tannyelv miatt. Ettől kezdve itt is áll a küzdelem a kormánnyal. A nagyváradi helytartósági osztály 1857. febr. 20-án követelte, hogy ,,a gimnázium négy felső osztályában túlnyomó- iag a németet kell használni, még pedig minden tantárgyra nézve, kivévén a vallást és a magyar nyelvtant“. Az egyházkerület a rendelettel szemben egészen új szervezetet készített 1858-ban magyar tannyelvvel. Ezt az „egészen magyar protestáns szellemű és irányú gimnáziumi szervezetet“ a kormány nem fogadta el, — s 1859. jún. 24-én a nemzeties s autonómikus új szervezet miatt a nyilvánossági jogot az intézettől megvonta. Az 1858/59. és 1859/60. tanévekben a tanulók érettségi vizsgálatra Nagyváradra jártak.57) Ez azonban az egyházkerületet gerinces elhatározásában nem ingatta meg, — s újabb felterjesztésében kifejtette, hogy a protestáns egyházaknak a fennálló törvények értelmében joguk van nyilvános iskolákat fenntartani.

Líceumunk igazgatósága a tannyelvre vonatkozó rendeleteket természetesen a fenntartó egyházkerület elé terjesztette elintézésre. Az

1856. május 28-án Sopronban tartott egyházkerületi közgyűlés foglalkozott a rendelettel.58) Meglepetéssel értesült a tannyelvre vonatkozó intézkedésekről, amelyekre annál kevésbbé számított, mert az „Entwurf" rendelkezéseit teljesítette. Elhatározta a közgyűlés, hogy feliratot intéz ez ügyben a felséghez, s az ügy fontosságára tekintettel „személyes küldöttség által terjeszti fel". A küldöttség Wohlmuth Lípót adminisztrátor vezetése alatt Kolbenheyer Mór lelkész, Kis Lajos ágens (Kis János püspök fia), Radó Lajos és Zmeskál István. A küldöttségnek kellett természetszerűen gondoskodni a felirat megszerkesztéséről is. Határozott bizonyítékunk nincsen arra vonatkozólag, hogy ki fogalmazta, de a küldöttség összeállításából sejthetjük, hogy csak Kolbenheyer Mór lehetett. Láttuk, hogy Kolbenheyer már a soproni konvent elé is terjesztett egy memorandumot a líceum ügyében. A mindenre kiterjedő gondosság, a viszonyok pontos ismerete, az ékes németség — amely ezt a most benyújtandó kérvényt is jellemzi — Kolbenheyerre vall. Őrá vall az a kézírás is, amelyben ennek a feliratnak szövege fogalmazványban fennmaradt.59) A sok felirat között, amely ez ügyben készült, alig lehetett gondosabb, meggyőzőbb, mint a dunántúli egyházkerületé.

A nevezetes iratot részint kivonatosan, részint a fontosabb helyeken szó szerint fordítva a következőkben ismertetem:

A felirat mindenekelőtt utal arra, hogy a fenntartó testület teljesítette mindazokat a követelményeket, amelyeket az „Entwurf“, — illetőleg a minisztérium a nyilvánossági jog fejében kikötött, — így

58j Kiss Ernő: A dunántúli ev. ref. egyházkerület pápai főiskolájának története. 1531—1895. Pápa, 1896. 273. 1.

57) Zsigmond Ferenc: A debreceni ref. kollégium története. Debrecen. 179, 1. 5S) Az 1856. máj. 28.-ikí egyházk. közgyűlés jegyzőkönyve. 15. p. r’9) A soproni ev. tanítóképző intézet levéltára, 1856. cs.