Evangélikus egyházkerületi líceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1937
25 művészetnek annyit köszönhet, e tekintetben bizonnyal nem fog tovább is saját hátrányára a kivételek országa maradni,”47) A németesítésnek ebbe az új hullámvonalába illeszkedik bele az a három rendelet, amely a középiskolai tannyelvet újólag szabályozza. Az első 1854. dec. 16-án,4S *) — a második 1855. jan. 1-én,40) — a harmadik 1856. október 31-én50) jelent meg. Az 1854. decemberi rendelet az „Entwurf" intézkedését az osztályokra vonatkozólag véglegesíti és jelzi, hogy majd 1858-ban, amikor a nyolcéves tanfolyam befejeződik, bizottság alakul az egész gimnáziumi szervezet megvizsgálására. A tannyelv ügyében a 2. pont intézkedik: „A tannyelvre vonatkozólag a fő elv legyen, hogy a tanítás mindig és mindenütt azon a nyelven történjék, amellyel a tanulók művelődését leginkább lehet fejleszteni, — ezért tehát minden körülmények között olyan nyelvet kell használni, amely a tanulók előtt annyira ismeretes s amelyben annyira jártasak, hogy e nyelven a tanítást teljes eredménnyel követhetik. Ott is, ahol ennek következtében a német nyelv nem lehet kizárólagos tannyelv, a tanítást minden gimnáziumban, különösen a felsőbb osztályokban olyan mértékben kell német nyelven folytatni, amint azt az alapos műveltség szempontja megkívánja; a német nyelv különben is minden gimnáziumban kötelező tantárgy. Amennyiben ezekkel az alapelvekkel összeegyeztethető, más tartományi nyelv is lehet tannyelv." — Talán egy intézkedés sem viseli annyira magán a Bach-korszak képmutatását, mint ez a rendelet. Az első részében szép, tetszetős szólamokat találunk olyan elvekről, amelyeket természetesnek tartunk; — a második részben viszont ott van a német nyelv olyan erős hangsúlyozása, ami nem fér össze az előbbi szép elvekkel. A rendelet önmagának ellentmondó s nem is világos. Ügy látszik, ezt érezte is a minisztérium, mert ennek a rendeletnek megjelenése után két héttel 1855. január 1-én új rendelet jelent meg. Ebben a januári rendeletben azután már leplezetlenül nyilvánul meg a németesítés. A tannyelvre vonatkozik úgyszólván az egész rendelet. Legfontosabb a 2. pont, amely így rendelkezik: „Ott is, ahol a német nyelv nem anyanyelve a tanulóknak, mihelyt a tanulók any- nyira elsajátították, hogy nehézség nélkül megértik, néhány tantárgyat német tankönyvek alapján németül kell tanítani. A német nyelvnek ehhez szükséges tudását a tanulóknak az algimnáziumban a jövőben minden esetre el kell sajátítaniok még olyan helyeken is, ahol a német nyelvet eddig teljesen elhanyagolták, — úgy hogy a főgimnázium első osztályában (= V. oszt.) egy néhány tantárgyat minden körülmények között németül kell tanítani. Ezeknek a tantárgyaknak a számát évről évre úgy kell szaporítani, hogy a német nyelv a felső osztályokban az uralkodó tannyelv legyen, —^ és a tanulók még nehéz tárgykörben is teljes biztossággal alkalmazzák.“ ... Az anyanyelvről, mint tannyelvről az 5. pont intézkedik: ,,A tanulók túlnyomó 47} Berzeviczy Albert: Az absolutizmus kora Magyarországon. II. 62—63. 4S) Landes-Regierungsblatt für das Königreich Ungarn, 1855. 4. 1. '»») U. o. 1855. 67. 1. 50) Konv. ltv. 5302. II. 1036.
