Evangélikus egyházkerületi líceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1937

20 féle behódoló iránnyal szemben Kolbenheyer Mór egy külön bead­ványban33) meggyőző módon rámutatott arra, hogy a kormánnyal szemben nekünk autonómiánkat az iskolaügyben feláldoznunk nem szabad, s hogy egy olyan fontos ügy, mint a líceum újjászervezésének kérdése, nem pusztán a soproni konventnek az ügye, hanem egyház­kerületi, sőt egyetemes egyházi ügy is, azóta az átszervezés ügye új fejlődési állapotba lépett. Az egyházkerület joggal követelheti a sop­roni líceum ügyeibe való beleszólást, mert hiszen egy tanári állást teljesen az egyházkerület látott el, az ösztöndíjak, a tápintézeti ado­mányok az egész egyházkerületből folytak be s az adományozók ado­mányaik kezelését bizonyára nem azért bízták a soproni konventre, hogy azután a líceum életének ilyen válságos pillanatában, amikor a lét vagy nemlét kérdéséről van szó, őket meg se hallgassák. Kolben­heyer Mór fellépése Reisch Ede replikája ellenére teljes diadalt ara­tott. Az egyházkerületből is több oldalról felhangzott a kívánság, hogy a soproni konvent a líceum ügyében ne tegyen semmiféle lépést, míg az egyházkerületi közgyűlés ez ügyben össze nem jön. Az észbe kapott konvent ekkor terjedelmes felterjesztést intéz az egyházkerülethez, amelyben feltárja, hogy a líceum újjászervezését önmaga végrehajtani nem tudja, s az egyházkerülethez fordul.38) A tárgyalások megindultak s ezeknek eredményeképpen az 1851. máj. 21 -i egyházkerületi közgyűlés határozata alapján a líceum „egyház­kerületi tanoda“ lett. Az állammal megkezdett tárgyalásokat most már az egyházkerület folytatta. B) A dunántúli ev. egyházkerület és az állam megegyezése. Az egyházkerület a tiszta magyar tannyelv mellett foglal ál­lást 1853. szept. 28. A kormány részéről Mikulás János iskola­felügyelő vezeti a tárgyalásokat; Királlyal való levélváltása a tannyelv ügyében. Megegyezés a kormánnyal. A nyilvánossági jog megadása 1855. márc. 23. Az evangélikusok ragaszkodása a magyar tannyelvhez. Breznyik János „Tervezete“. A kormány álláspontját a tannyelvvel kapcsolatban már láttuk. Kívánta, hogy a tantárgyaknak legalább felét németül tanítsák, kü­lönben nem hajlandó a nyilvánossági jog megadására. Az „egyházke­rületi oskolai nagybizottmány" az 1853. aug. 24-én tartott gyűlésé­ből egy albizottmányt küldött ki az egész iskolai szervezet rendszeres kidolgozása végett. Artner Lajos elnöklete alatt Pálfy József, Kol­benheyer Mór, Müliner Mátyás voltak tagjai ennek az albizottságnak. Ez az albizottság az iskolai szervezet ügyét a konventtel is, a tanári testülettel megtárgyalta s javaslatait 1853. szept. 27-én az „egyház­kerületi oskolai nagy bizottmány" elé terjesztette. A tannyelvről a javaslatok 9. pontja így szól:37) „A soproni Convent sürgető kiván­35) Konv. ltv. ad 245/1850. 5321. II. 1010p. *•) Konv. ltv. 5231. II. 1010. 37) A' dunántúli ág. vall. evang. egyházkerületi oskolai nagy Bizottmányhoz alázatos jelentése az albizottmányi tagoknak. Melléklet az 1853. szept, 30-án tar­tott egyházk. közgyűlés jegyzőkönyvéhez.

Next

/
Thumbnails
Contents