Evangélikus egyházkerületi líceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1937
20 féle behódoló iránnyal szemben Kolbenheyer Mór egy külön beadványban33) meggyőző módon rámutatott arra, hogy a kormánnyal szemben nekünk autonómiánkat az iskolaügyben feláldoznunk nem szabad, s hogy egy olyan fontos ügy, mint a líceum újjászervezésének kérdése, nem pusztán a soproni konventnek az ügye, hanem egyházkerületi, sőt egyetemes egyházi ügy is, azóta az átszervezés ügye új fejlődési állapotba lépett. Az egyházkerület joggal követelheti a soproni líceum ügyeibe való beleszólást, mert hiszen egy tanári állást teljesen az egyházkerület látott el, az ösztöndíjak, a tápintézeti adományok az egész egyházkerületből folytak be s az adományozók adományaik kezelését bizonyára nem azért bízták a soproni konventre, hogy azután a líceum életének ilyen válságos pillanatában, amikor a lét vagy nemlét kérdéséről van szó, őket meg se hallgassák. Kolbenheyer Mór fellépése Reisch Ede replikája ellenére teljes diadalt aratott. Az egyházkerületből is több oldalról felhangzott a kívánság, hogy a soproni konvent a líceum ügyében ne tegyen semmiféle lépést, míg az egyházkerületi közgyűlés ez ügyben össze nem jön. Az észbe kapott konvent ekkor terjedelmes felterjesztést intéz az egyházkerülethez, amelyben feltárja, hogy a líceum újjászervezését önmaga végrehajtani nem tudja, s az egyházkerülethez fordul.38) A tárgyalások megindultak s ezeknek eredményeképpen az 1851. máj. 21 -i egyházkerületi közgyűlés határozata alapján a líceum „egyházkerületi tanoda“ lett. Az állammal megkezdett tárgyalásokat most már az egyházkerület folytatta. B) A dunántúli ev. egyházkerület és az állam megegyezése. Az egyházkerület a tiszta magyar tannyelv mellett foglal állást 1853. szept. 28. A kormány részéről Mikulás János iskolafelügyelő vezeti a tárgyalásokat; Királlyal való levélváltása a tannyelv ügyében. Megegyezés a kormánnyal. A nyilvánossági jog megadása 1855. márc. 23. Az evangélikusok ragaszkodása a magyar tannyelvhez. Breznyik János „Tervezete“. A kormány álláspontját a tannyelvvel kapcsolatban már láttuk. Kívánta, hogy a tantárgyaknak legalább felét németül tanítsák, különben nem hajlandó a nyilvánossági jog megadására. Az „egyházkerületi oskolai nagybizottmány" az 1853. aug. 24-én tartott gyűléséből egy albizottmányt küldött ki az egész iskolai szervezet rendszeres kidolgozása végett. Artner Lajos elnöklete alatt Pálfy József, Kolbenheyer Mór, Müliner Mátyás voltak tagjai ennek az albizottságnak. Ez az albizottság az iskolai szervezet ügyét a konventtel is, a tanári testülettel megtárgyalta s javaslatait 1853. szept. 27-én az „egyházkerületi oskolai nagy bizottmány" elé terjesztette. A tannyelvről a javaslatok 9. pontja így szól:37) „A soproni Convent sürgető kiván35) Konv. ltv. ad 245/1850. 5321. II. 1010p. *•) Konv. ltv. 5231. II. 1010. 37) A' dunántúli ág. vall. evang. egyházkerületi oskolai nagy Bizottmányhoz alázatos jelentése az albizottmányi tagoknak. Melléklet az 1853. szept, 30-án tartott egyházk. közgyűlés jegyzőkönyvéhez.
