Evangélikus egyházkerületi líceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1937
21 sága következtében, de azon okból is, minthogy a nélkül alig remélhető, hogy tanintézetünk valaha is a nyilvánossági jogot elnyerhesse, bátorkodunk a főtiszt, és tek. oskolai Bizottmányt tisztelettel felkérni, méltóztassék a legközelebb tartandó egyházkerületi közgyűlésnél komolyan oda munkálkodni, hogy a német nyelv ne csak mint rendes tannyelv tárgyaltassék, hanem mindegyik osztályban egyik vagy másik tantárgy is német nyelven adassék elő, ami által még nem fog azon elv veszélyeztetni, miszerint a tannyelv az intézetben a magyar.“ Az albizottság javaslatait az egyházkerületi iskolai bizottmány már az előterjesztést követő napon: 1853. szept. 28—29-én tárgyalta, ,,az oskolai szervezetet minden pontjában helyesli", a tannyelvre vonatkozó javaslat kivételével. Erre vonatkozólag az iskolai bizottság így határozott: „Végül ugyanazon oskolai alválasztmúny abbeli kívánságához, hogy az újonnan szervezett tanodában némelly tanulmányok német nyelvben adassanak elő, nem járulhat ezen oskolai bizottmány, miután az egyházkerülettől oly utasítást vett, hogy csak a magyar nyelvet ismerje el tannyelvül. Arra azonban kitelhetően ügyelni kíván, hogy a német nyelv minél tökélyetesebben tanitassék.“38) A kormány követelménye és az egyházkerület álláspontja tehát a tannyelv ügyében szinte áthidalhatatlannak látszott. Valóban a tannyelv kérdése okozta, hogy a nyilvánossági jog megadása oly soká késett, mert egyéb kérdésekben 1853-ban az eltérés már nem volt lényeges. A kormány részéről a tárgyalásokat Mikulás János vezette. Mikulás Jánost, a budai ideiglenes iskolafelügyelőt, a cs. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter 1854. június havától a soproni helytartóságí osztály igazgatási körében levő összes evangélikus iskolák felügyeletével bízta meg, különösen pedig a nyilvánossági jogra vonatkozó tárgyalásokkal. Mikulás a líceum nyilvánossági jogára vonatkozólag előterjesztést te+t a soproni helytartósági osztályhoz. Pálfy Józsefnek Mikuláshoz 1854. aug. 15-én intézett terjedelmes leveléből tudjuk,31') hogy a helytartósági osztály magánúton közölte *a líceum vezetőségével Mikulás kívánságait. A hét pontba foglalt kívánságok között volt a tannyelv megváltoztatására vonatkozó észrevétel is. Pálfy, mint az iskolai bizottmány jegyzője, erre a következő megjegyzést tette: „A tanítási nyelvet illetőleg az ,Entwurf' azt mondja: aki az intézetet dotálja, annak van joga abban a tanítási nyelvet is meghatározhatni, tekintve a tanulók számának többségét. Sopronban a tanulók számának túlnyomó többsége magyar volt mindenkor. Nem hitte tehát ezen egyházkerület, hogy a magas kormány akarata ellen vétett, midőn tanítási nyelvül a magyart fogadta el, s nem is képes belátni, hol lehessen az egész ausztriai birodalomban az ágostai vallásúak részéről egy magyar tanintézetet felállítani, ha nem ezen dunántúli egyházkerületben. Hogy e mellett a német nyelvet sem felejtettük ki a számításból, tanúsítja az, hogy ezen nyelv tanítására több órát fordítottunk, mint a magyarra s ha szerencsénk lehetett volna Nagyságodhoz, meggyőződhetett volna afelől, mikép ifjaink ezen nyelvben nem csekély 3 3S) Az egyházkerületi oskolai bizottmány 1853. szept. 28. 29. napjain tartott gyűlésének jegyzőkönyvében a 42. pont. 30) Lícíumi levéltár 1854. cs.
