Evangélikus egyházkerületi líceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1937
19 líceum vegyesnyelvű lakosság művelődését szolgálja, s ezért csak abban az esetben remélheti a nyilvánossági jogot, ha a német nyelvet legalább is olyan mértékben használja tannyelvül, mint a magyart. Egyes osztályokra nézve fel is sorolja kívánságait. így p. o. az I. és II. osztályban (grammatikai osztály) a vallástant magyarul és németül, a latin nyelvtant magyarul, a földrajzi, mennyiségtant, természetraj zt németül, a történelmet magyarul, a magyar nyelvtant németül kellene tanítani. A többi osztályokban is körülbelül hasonló arányokban követeli a német tannyelvet. A konvent részben e rendelet, de már az előbbi rendeletek következményeképpen is utasította a tanári testületet, hogy az 1850/51.-i tanévtől kezdődőleg a „tudományoknak mintegy fele németül taníttassák, a másik felére megmaradván a magyar nyelv mint tanítási nyelv“.84) A tanári testületet egyúttal felszólította a konvent, hogy néhány hét múlva adna hivatalos jelentést a tannyelvre vonatkozó tapasztalatairól. A tanári testület az 1850. okt. 25-i felterjesztésében számol be véleményéről.34) A vélemény szerint a német nyelvnek olyan széles keretekben tannyelvül való alkalmazása nem fér össze a méltán igénylett egyenlő jogúsággal. A tudományok felét németül kellene tanítani, holott a tanítványoknak számosabb része mindig magyar születésű volt és az egésznek évtizedek óta legalább kétharmadáí tette, jelenben pedig a benyújtott névjegyzék szerint hathetedénél többet tesz ki. De nemcsak az egyenlő jogúsággal nem fér össze a német tannyelvnek ilyen mértékű kiterjesztése, hanem számos tanulót a német nyelv nemtudása elijeszt iskolánktól. S ha a tanítványok nagy többségét nem akarja a tanári testület elhanyagolni, mit jó lélekkel nem tehet, kénytelen ugyanazon órában németül is, magyarul is tanítani. Ebből természetesen következik, hogy az eredmény sokkal kevesebb, mintha az egyetemesen jól értett magyar nyelv lenne a tannyelv. Külön is kiemeli a felterjesztés, hogy a számtanban a német nyelv szinte leküzdhetetlen akadályokat gördít elibük. A tanári testület tehát — amint két felterjesztéséből is látjuk — szemben a konvent engedékenységével, következetesen megmarad azon az állásponton, hogy a tannyelv csak a magyar lehet. Természetes, mert hiszen a tanári testület láthatta közvetlenül, hogy menynyire didaktika és pedagógia ellenes magyar tanulókat az általuk nem értett német nyelven tanítani. A felterjesztésben benne van az a gondolat is, amit ugyanezen időben a budapesti piaristák erősen hangoztatnak, hogy a város nyelve nem okvetlenül egyúttal az iskola tanulóinak nyelve. Ha a vidék vegyesnyelvű is, az iskola nem annyira az, hogy indokolná a magyar tannyelv olymértékű korlátozását, mint az 1850. szept. 2-i rendelet kívánta. Hogy csak egy évnek a statisztikáját említsük, 1853-ban 173 tanuló közül 141 magyar, 26 német és 6 tót és vend anyanyelvű. Egyébként az 1850. év őszén a konvent felfogásában is változás állott be. A kormányrendeletben foglalt feltételek — nemcsak a tannyelv, hanem egyéb szempontból is — megdöbbentették a konvent tagjait. Amióta pedig az 1850. szept. 29-iki koventgyűlésben a Reisch31) Konv. ltv. 4716. II. 860.
