Evangélikus egyházkerületi líceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1937

18 mázzák a német nyelvet tannyelvül, elriasztják a vidéki tanulókat, akik pedig nagy többségben vannak s az iskola csak Sopron város is­kolája lenne. A következtetést végül is így vonja le a tanári testület: „Ezeknél fogva áltáljában tartozó kötelességünknek tartjuk egyenes szívvel lélekkel kinyilatkoztatni, hogy tanodánkban a magyar nyelv egyedüli s egyetlen eszköze a jó sikerrel tanít hat ásnak." A felterjesz­tést Halasy Károly tanító, mint ezévi igazgató írta alá. A konvent az 1850. márc. 8.-i gyűlésében foglalkozott a tanári testület felterjesztésével, de érdemlegesen nem határozott, hanem ez ügyben egy bizottságot küldött ki Reisch Ede, elnöklete alatt. A bi­zottság tagjai voltak: Poszvék Keresztély, Kolbenheyer Móric, Wag­ner Frigyes, Krenosz István, Braumüller József, id. Palló András, Fürst Károly, Emresz Károly, Töppler Károly, Hetyésy László, Ha­lasy Károly, Szabó József.29) Mielőtt még ez a bizottság a tannyelvre vonatkozó munkálatait befejezhette, volna, az 1850. ápril 17-én kelt kormányleirat a líceum teljes átszervezését óhajtja az ,,Entwurf" ér­telmében, mert csak így lehet nyilvánossági joggal felruházott is­kola.30) A tannyelv ügye ezentúl nem önálló, független ügy, hanem szorosan hozzátartozik a nyilvánossági jogért folytatott küzde­lemhez. A konvent, melynek elnöke e mozgalmas időszakban ArtnerLajos volt, bizottságot küldött ki ugyancsak Reisch Ede elnöklete alatt. Ez a bizottság 1850. ápril 28. és május 4-én jött össze s az állam rendel­kezéseit bizalommal fogadta. Sőt egy szerződéstervezetet is kidolgo­zott, amelyben a tannyelvre vonatkozólag az a megállapítás van, hogy a magyar és német nyelv egyenlő mértékben legyen tannyelv, s a ta­nári testület állapítaná meg, hogy melyik osztályban melyik tantár­gyat tanítsanak németül. Tehát ez a kiküldött bizottság a kerületi főbiztosi hivatalnak 1850. febr. 28-án kelt ezirányú kívánságát telje­sen elfogadta.31) A konvent a kiküldött bizottság jelentését tudo­másul vette s ilyen értelemben tett felterjesztést a minisztériumhoz. Reisch Ede, aki ezekben a tárgyalásokban nagy szerepet játszott, nem soproni volt. Bécsből jött, Bécsbe is ment vissza, ott is halt meg.32) Sem a magyar evangélikus egyház autonómiája, sem a magyar nyelv jogai iránt érzéke nem volt. Ezért volt későbbi nagy elvi összecsapása Kolbenheyer Mórral. A konvent felterjesztésére az 1850. szept. 2-án kelt miniszteri rendelet válaszolt s részletesen felsorolja azokat a feltételeket, ame­lyek mellett az állam a nyilvánossági jogot s az állami támogatást hajlandó megadni.33) Ez alkalommal csak a tannyelvre vonatkozó ki­kötések érdekelnek bennünket. Hivatkozás történik újból a nemzeti igazságra (nationale Gerechtigkeit), amelyen az egész kormányrend- szer alapul, s hivatkozik a rendelet az „Entwurf“ idevágó, fentebb már ismertetett rendelkezéseire. Megállapítja, hogy a soproni ev. 20 20) Konv. ltv. 5231. II. 1010a. 3°) Konv. ltv. 5231. II. lOlOe. 31) Konv. ltv. 5231. II. 1010g és 5231. II. 1010h. 32j Dr. Töpler Kálmán közlése, 33) Konv. ltv. 5231. II. 10101.

Next

/
Thumbnails
Contents