Evangélikus egyházkerületi líceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1937
17 Selmecbányán a tannyelv magyar, de a természetrajzot és természet- tant németül tanítják.24) Eperjesen a megállapodás az volt, hogy a németet tanítsák, a tannyelv magyar; mint nem kötelező tárgyat tanítják a tót nyelvet ís.2B) Késmárk elfogadta a német tanítási nyelvet, a magyart mint kötelező tantárgyat tanították heti két órában, a tótot mint nem kötelezőt ugyancsak heti két órában.28) A megállapodás tehát az állammal szemben nem volt egységes, sok függött attól, hogy a fenntartó testület milyen keményen állta az ostromot. A soproni evangélikus líceum a tannyelvre vonatkozólag az első felszólítást 1850. február 8-án kapta. A soproni kerületi főbiztosi hivataltól érkezett a leirat-27) Ez a leirat hivatkozik arra, hogy a soproni’ev. líceum vegyesnyelvű kerületben van s így a nemzetiségek egyenjogúságának elvéből, továbbá az „Entwurf“ rendelkezése szerint is a tannyelv nem lehet tisztán magyar. Mivel pedig a líceum beterjesztett tankönyvjegyzékéből és irataiból az derül ki, hogy a tannyelv itt szinte kizárólag magyar, felszólítja a rendelet a líceum igazgatóságát, hogy egy hónapon belül tegyen előterjesztést, hogyan lehetne a tannyelvet a törvényes alapelvek szerint a legmegfelelőbben átalakítani. Már maga a rendelet felveti a gondolatot, nem volna-e legjobb olyanformán járni el, hogy a tantárgyak egy részét németül, más részét magyarul tanulnák a tanulók. Ennek — a rendelet szerint — az a nagy előnye lenne, hogy a tanulók mind a két nyelvben egyenlő kiképzésben részesülnének. Mivel a rendelet az igazgatósághoz érkezett, mindenekelőtt a tanári testület foglalkozott vele az 1850. február 20-án tartott értekezletén, s a tannyelv ügyében elfoglalt álláspontjáról a fenntartó hatósághoz, a soproni egyházközség konventjéhez intézett felterjesztést.28) A felterjesztés nem olyan részletes, nem olyan alapos, mint az 1855-i egyházkerületi bizottság munkálata, amellyel majd találkozni fogunk. A tanári testület rámutat, hogy noha a tanulóifjúság többségében magyarajkú s ennélfogva a nemzeti egyenjogúság alapján egyedül magyarul kellene mindent tanítani, mégis a német nyelvre eddig is nagy gondot fordítottak. A vallás tant magyarul és németül tanítják, a latint magyarra és németre fordítják, szavalatokat magyarul és németül tartanak, a bölcsészeti osztályban a természettant a nagyobb számú magyar tanulók ellenére német nyelven tanítják. Rámutat a felterjesztés, hogy a magyar nyelvnek további korlátozása nem célszerű sem az alsó, sem a felső osztályokban. Az alsó osztályokban azért nem, mert a szülők olyan iskolákat akarnak gyermekeik részére, ahol az életre szükséges és hasznos ismereteken kívül a magyar nyelvet is jól megtanulják. Napirenden levő dolog, hogy sokan csak a szókötésí osztályig mennek s innét iparra, vagy általában nem tudományos pályára távoznak. Ezek a magyar nyelv ismeretét akarják magukkal vinni. S ha a felsőbb osztályokban terjedelmesebben alkal2,j Breznyik J.: A Selmecbányái ev. gimn. története, 1883. 2:') Hörk J.: Az eperjesi ev. kollégium története, 18%. 28) J. Lipták: Geschichte des ev. Lyzeums ín Késmárk, 1933. 145—6. 1. 27) Soproni ev. gyülekezet konv. levéltára = Konv. lt. 5231. II. 1. 28j Konv. lvt. 5231. II. 1010a.
