Evangélikus egyházkerületi líceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1937
11 gyen.“ A körösi törvények 1693-ból így hangzanak4): „A mindennapi és anyanyelvi beszédet, mint minden parasztságnak és érthetet- lenségnek forrását . . . úgy otthon, mint kínt még a szünnapokat sem véve ki, szigorúan eltiltjuk. Az ezt áthágok büntetése 2 dénár.“ Sárospatak törvénye ide vágólag a következő3 6): „Azok, akik a kollégium falain belül anyanyelvűket használják és más deákoknak hasonló példát adnak és az esküdtek első vagy második szigorú intelmére sem javulnak meg, — kizárással bűn tettessenek.“ íme magyar iskolában magyarok magyar tanulókat kizártak azért, mert magyarul beszéltek! A latin nyelv a XVIII. század közepéig nemcsak tannyelv volt, hanem az egész iskolai munka fő tancélja. Annál nagyobb elismerés illeti azt a két líceumi rektorunkat, akik ilyen közhangulat mellett is szeretettel lehajoltak a paraszti nyelvhez! Kövesdy Pál líceumi rektor 1686-ban „Grammatica Hungarica“ címen nyelvtant írt.8) Ribini János rektor 1751-ben beszédet intéz a líceumi tanuló ifjúsághoz,7) amelyben magasztalja a magyar nyelv szépségeit s buzdítja az ifjúságot a magyar nyelv művelésére! Megrovóan mondja: „Honfiaink közül sokan annyira gyönyörködnek a latin nyelvben, hogy az iránta való túlzott szeretetből elhanyagolják a hazait s ezt — bár szépséges alakú — oktalanul lenézik.“ A XVIII. század közepén Voltaire és Rousseau, ez a két hatalmas szellem, megingatja a régi világot, s vele az iskoláztatás célkitűzéseit is. Az ő munkásságuk szellemirányából fakad a filantropiniz- mus, a felvilágosodás. Ezeknek hatására az iskolákban a reális tudományok is helyet kapnak s mindig erősebb lesz az anyanyelven való tanítás követelése. A sárospataki iskolának szóhüvelyező eljárását (amely persze közös volt akkor minden iskolával) a voltairiá- nus Bessenyei bélyegzi meg HOLMI-jában8): „Szüntelen a klasszikus auctorokat kell mondani, a többi világról szó sincs , . . Ha elmondottuk mint a szajkók, amit reánk vetettek, megdicsértettünk. .. Tudtuk recitálni: ó maribus dán túr sermo cum turbine carbo ...“ Tudtuk mondani az exceptiókat: excípitur, ut gummi, moly sinapsis, Delphin, Phorcyon, nesís, Vibex, Salamisqe, Glís glírís, Dís, Lís Gryps ... A nehéz nyavalya tudna ezekből a sárkányszavakbói okoskodni, csaknem kiejtem nyelvemet a számból, ha mondani akarom. Csudálko- zunk osztán rajta, mikor nemes ifjaink hazajönnek az oskolákból és a Glis Dis Lissel Grypssel semmire sem mennek. Már e részben lehetne uj tanítási módot feltalálni!“ Szabó József líceumi tanárunk még 1825-ben is ilyen keserűen ír: „Nemzeti tisztes szokásainkat el4) Ádám—Joó; A nagykőrösi ev. ref. főgymnázium története, Nagykőrös, 1896. 70. lap. 6) Fináczy: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. I. kötet, 223. 1. 6) A ritka könyv címe: Elementa Linguae Hungaricae sive Grammatica Hungarica Succíncta methodo comprehensa et perspicuis exemplis illustrata authore Paulo Kövesdi Ecclesiae Hungaricae Soproniensis olim Ecclesiaste. Leutschoviae Typis Samuelis Brewer. Anno 1686. 7) Joannis Ribiny: Oratio de cultura Linguae Hungaricae Soproníi Calend. Jan. MDCCLI Typis Joannis Josephi Siess. 10. 1. 8) A Holmi Béts 1779 102—105. 1.
