Evangélikus egyházkerületi liceum, gimnázium, Sopron, 1935
17 gyan ősi líceumunk kettőjük emlékét beleépítette az intézet homlokfalába, úgy életük és munkájuk romolhatatlan építőkő gyanánt beleépült nemzeti kultúránk épületébe. Szépségük és dicsőségük, hogy az alkotóművész gondolata és keze által megörökített arcuk nemcsak önmagukat mutatja az egymást követő nemzedéknek, hanem azon átvilágít a nemzet arca és rajtuk keresztül isten félelemre, munkás életre, hitre, erkölcsre és összeolvasztó egységre int a nemzet történetteremtő lelke. Hulljon le a lepel Kis János és Berzsenyi Dániel emléktáblájáról. Ércarcukon világítson át a nemzet arca és ércajkuk prédikálja ifjúságnak és nemzetnek a magyar jövendő himnuszát! * * * Németh Sámuel igazgató a következő beszéddel vette át az emléktáblákat: A líceum tanári testületének, tanulóifjúságának nevében hálás köszönettel veszem át a Líceumi Diákszövetségtől Berzsenyi Dániel és Kis János emléktábláit. ígérjük, hogy ezeket az emlékeket a líceum nemzedékről-nemzedék- re gondozó szeretettel, kegyelettel fogja megőrizni. Kegyeletünket nemcsak úgy akarjuk megmutatni, hogy ezeket az emlékjeleket itt az iskola falán védjük, gondozzuk, hanem főképpen úgy, hogy e falakon belül az iskola nevelési munkájában igyekszünk a nagy. diákősök szellemét az ifjúság leikébe ültetni! A magyar nemzetnek, a magyar ifjúságnak különös mértékben szüksége van arra, hogy. minél többször elza- írándokoljon nemzeti nagyjainak dicsőséges szelleméhez. Náluk keressen példát, útmutatást a jelen nehéz küzdelmeiben ... S ha szellemeket idézünk, van-e Magyarországnak még' egy olyan fóruma, mint ím, ez előttünk levő Széche- nyi-tér, amelyen a XIX. század elejének annyi jellegzetes vezető szelleme ad egymásnak találkozót! Az előkészítő küzdelmes, keserű korszak hősei: Kis János és Berzsenyi; Dániel itt a líceum ajtaján jártak ki és be; a ragyogó reformkor vezére: Széchenyi abban a palotában élte gyermekkorát, s az ifjú Magyarország üstökös csillaga: Petőfi amott állt őrt s vívódott lelkének feltörő sejtelmeivel. Berzsenyi, Széchenyi, Petőfi nem három név, hanem három útjelző, három zászló, három korszak... S e három korszak közül Kisnek és Berzsenyinek jutott az előkészítők, az ugartörők verejtékes munkája! Előttük a sivár puszta, — s ők olyan elhagyatva, olyan egyedüli Csoda-e, ha úgy, küzködnek a lelkűkre boruló árnyakkal, mint az a kis libegő gyertyaláng a sömjéni sötét éjszakával? A haragnak, a kétségbeesésnek, a lemondásnak, elkeseredésnek milyen horgaskörmű keselyűi tépdeshették 2
