Evangélikus egyházkerületi liceum, gimnázium, Sopron, 1935
16 «Még nem Árpád igaz vére, Habár vigyáz szép nyelvére, Ha régi szokást követ bár, Bajuszt visel, mentében jár.» Az igazi hazaszeretet erényekből, köteíességtudásból, verejtékes munkából és tiszta jellemből építi a nemzet jövendője felé vezető utat. «Az a nemes, szabad elme, Melynek más pénze, kegyelme Rút bérül sohasem kellett. Ez tette hajdani ősinket nagyokká, Ez tehet minket is igaz magyarokká». Kis János irodalmi arcán felragyog a nemzeti és tör- téneli nagyság fénye. Berzsenyi Dániel értékelésében sem hiányoznak ezek a vonások. Az ódaköltészet magas bércormán ált, szinte megközelíthetetlen klasszikus alakja. Tiszla, nemes eszményei és költészetének tökéletesen csiszolL formája utolérhetetlennek mutatják. A magyar irodalom kiszakíthatat- lan aranylapja. Hervadhatatlan babérkoszorú a magyar költészet homlokán. De igazi nagysága akkor tárul elénk, ha .költői munkásságában felismerjük nemzetépítő szolgálatát. Egyéniségének, költészetének legerősebb tengelye a nemzet szere- tete. Ö is a cselekvő hazaszeretet lantosa. Meggyőző erővel hirdeti, hogy a történet válságaiban nem a haza földjéért álmodozva lelkesedő emberekre, nem a múlt dicsőségének káprázatában élő mámoros lelkekre van szüksége a nemzetnek. A nemzetet két dolog menti meg: a nemzet egyénisége és a nemzet erkölcse. Vissza kell hódítania önmagát, hogy meghódíthassa önmaga számára a jövendőt. Ki kell dolgoznia a lelkében elrejtett nemzeti vonásokat, hogy újból magyarrá váljék egész élete. Bele kell kapcsolódnia múltjába, hogy megteremthesse jövendőjét. Szolgálattá kell tenni életét, hogy legnemesebb virtusával, juta- lomváüás nélkül, erősíthesse nemzetét. Mert eltűnik az egyéni nagyság, a hiú dicsőség, a magasba szárnyaló művészi érték, — egyedül a nemzetért dolgozó ember neve nem vész el. így találkozik Kis János és Berzsenyi Dániel a nemzetszolgálat síkjában. Ki^ Jánosa tehetség és a kötelesség, a lelkesedés és szolgálat szintézise: szelídfényű oltártűz az éjszakában. Berzsenyi a genialitás és nemzeti lélek viharzó találkozása, az önmagában kiteljesedő művészi elme és vajúdó nemzeti sors szikrázó összevilla- nása: magasba szökkenő, századokba világító tűzoszlop. Más a művészi és irodalomtörténeti értékük, de egyek a nemzet szolgálatának szükségében és hűségében. Mint aho-
