Evangélikus egyházkerületi líceum, reálgimnázium, Sopron, 1934
10 redés hívta életre a „Deákkúti vármegye“-1, melyben az intézet ifjúsága az autonóm prot. egyházkerület vonásaival színezett magyar vármegye formájában alakult egyesületté a magyar viselet, magyar zene, magyar tánc és a magyar nyelv ápolása céljából s különösen évenként tartott majálisával tett igen nagy szolgálatot Sopron megmagyarosodása ügyének. Ezenkívül ifjúsági tornaegyesületéuel a rendszeres tsstgyakorlásnak, a Deák- kút és a hozzávezető erdei út gondozásával a ma virágzó Városszépítő Egyesületnek, szegény tai ulók segélyezésével a ma is működő Diáksegélyző egyesületnek, a gyorsírás felkarolásával a máig is virágzó gyorsíró körnek lett úttörője. 1868-ban készült selyem zászlaját ma is kegyelettel őrzi és ünnepélyeken használja az intézet ifjúsága. Az 1841-ben megállapított zay-ugród tantervet, melynek minden eddigivel szemben előnye volt, hogy a tanítás egységessé tétele által lehetővé tette az átlépést egyik intézetből a másikba, a reális tantárgyaknak is kellő teret engedett, meghonosította a szakrendszert és kötelezővé tette a magyar nyelvet, — 1842-ben léptette életbe az intézet. A teljes gimnázium e szerint 6 osztályú lett s hozzájárult a líceum 2 bölcsészeti, 2 theológiai és jogi évfolyama. A tantervkészítő bizottság jegyzője Király József Pál soproni líceumi tanár volt, aki 1853—61-ig igazgatója volt és még a 80-as évek legelején is tanított. Tanártársai közül különösen Müllner Mátyás (igazgató 1861—68-ig és 1877—89-ig), Tatay István, Petrik János Jakab (igazgató 1869—76-ig), Pálfy József, Domanovszky Endre, Lehr András tűntek ki. A szabadságharc után bekövetkezett abszolutizmus a Thun- féle Organisationsentwurf-ot erőszakolta prot. iskoláinkra is és azzal a középiskolának 8 osztályúvá való fejlesztését követelte 12 tanárral, megfelelő múzeumi és szertári felszereléssel. A gyülekezet az ezzel járó terheket nem bírta volna el, azért az 1851-ben kötött megegyezéssel az intézetet (épületet, könyvtárt, tanszereket, gyűjteményeket a tulajdonjog fenntartásával) átadta a dunántúli ág. h. ev egyházkerületnek. Míg azonban egyház- község és egyházkerület megegyeztek egymással, letelt az új tanterv elfogadására kitűzött határidő és az abszolut-kormány az iskolától megvonta a nyilvánossági jogot. Csak 1855-ben adta azt vissza, mikor kemény küzdelem után az egyházkerületet rá tudta kényszeríteni annak a feltételnek elfogadására, hogy néhány tantárgyat németül foynak tanítani. Valójában azonban egyetlen tantárgy tanítása se történt német nyelven, csak any- nyi, hogy iskolavizsgálat alkalmával a németül is tudó soproni fiúk feleltek. 1853-ban lépett életbe a megegyezés, így ez időtől fogva a dunántúli evang. egyházkerület az iskolafenntartó. Az Organisationsentwurf csak 1861-ig maradt érvényben, a nyolc osztályt és érettségi vizsgálatot azonban továbbra is fenntartotta az egyházkerület. Viszont a Thun-féle tanterv által elválasztott theo-
