Evangélikus egyházkerületi líceum, reálgimnázium, Sopron, 1934
11 lógiát újra szorosan egyesítette a gimnáziummal közős líceumi igazgatóság alatt. Visszaállította az 1851 óta szünetelt jogi évfolyamokat is, de ezek 1864-ben már megszűntek. 1864-ben alakult meg az ifjúsági magyar gyorsírókor, mely csakhamar jó folyóiratot is adott ki litografálva Soproni Gyorsíró címen. Ugyanezen évben alakult meg a Diáksegélyző egyesület és ez idő óta működik Ifjúsági gyámintézet is. 1869 ben pedig a zene elméleti és gyakorlati művelésére az Ifjúsági zenetársaság alakult meg, mely utóbb a ma is működő Ének- és zenekör-ré bővült. Ugyanezen időben a német nyelv művelésére Német társaság is alakult az ifjúság körében. 1875-ben Karsay Sándor superintcndens buzgólkodása a tanári nyugdíjintézetet teremti meg. . Az 1883. évi XXX. t.-c.-kel alkotott új középiskolai törvény lehetővé tette, a fejlődés pedig rákényszerítette az intézetet az államsegély igénybevételére annál inkább, mert az 1890. XXX. t.-c.-kel szervezett görögpótló tanfolyamok bevezetése új terhet rótt a fenntartóra s új tantermeket tett szükségessé. Az 1825-ben épült iskolaépület nem felelhetett meg többé a fokozott követelménynek, 1894-ben tehát átépítették, kétemeletes hosszú szárnyépülettel és külön tágas tornateremmel kibővítették és szeptember 11-én a kormány, a város és az egyházkerület képviselőinek jelenlétében ünnepélyesen felavatták. Ebben az alakjában áll ma is. Ugyanezen idő óta élvez az intézet fenntartási államsegélyt is az állammal kötött s 1908-ban megújított szerződés alapján, mellyel az 1894/95. tanévvel az állami tanterv is életbe lépett. Kormányképviselőt 1884 óta küld a kormány az érettségi vizsgálatokhoz s ugyanazon év óta gyakorolják az állami felügyeletet a tanker, kir. főigazgatók. Ebben az átmeneti időben Poszvék Sándor (Müllner Mátyás utódja az igazgatóságban 1889-—92-ig, azután theol. akad. igazgató 1908-ig) és Gombocz Miklós igazgató (1892—1904-ig) vezették az intézetet s mellettük mint tanárok Malatides Sándor, Thiering Károly, Scheffer Károly, Fehér Sámuel, Veres József, Gobi Imre, Haniffel Sándor, Renner János, Fehér Lajos, Marusák Pál, Gecsányi Gusztáv, Király Béla és Vojtkó Pál működtek az ifjúság nevelése és oktatása terén nagy sikerrel. Ugyanezen időben 1892-ben, válik el egymástól és nyer külön igazgatást a theologia és gimnázium. A tanítóképző már 1857-ben, az intézet háromszázados fennállásának megünneplésével kapcsolatban nyert külön hajlékot s lett önállóvá. Ugyancsak 1892-ben történt az iskolaorvosi állás vele az egészségtan tanításának rendszeresítése is. A két, illetőleg három intézet között vannak azonban még továbbra is bizonyos ügyek (tápintézet, ösztöndíjak stb.); van ez ügyek intézésére egy ideig közös líceum igazgató sőt a theol. akadémia és főgimnázium 1908/09-ig mindig közös évi Értesítőt is adott ki. Amit negyedfélszáz év küzdelme és szenvedése összekovácsolt, nem lehetett azt olyan könnyen szétválasztani. A teljes gazdasági különválás csak 1908-ban történt meg úgy,
