Evangélikus egyházkerületi liceum, reálgimnázium, Sopron, 1929
5 bergi tanár új tan tervet készített számára, tanítványa Deccard János pedig, ki 1712—1740-ig volt az iskola igazgatója, a reális tárgyaikra terelte az iskola figyelmét- Utódai közül különösen Hajnóczy Dániel (1718—1747), Ribini János (1747—*1758) váltak ki. A tanítást Comenius nyomán reálisabb szellem hatotta át, az idegen nyelvek tanítását, a latinét1 is a magyarral kötötték össze. Gazdag alapítványok segítségével szilárd alapra fektették az alumneumot, amelynek nyomai már a XVI- szájadban kimutathatók. Az alapítók, jóltevők emlékezetére ez időtől fogva tartják a hálaünnepélyt (évzáró ünnepéllyel kapcsolatban). Az iskolának 6 osztálya, 260—300 tanulója van. A felső osztályban filozófiai és theológiai tárgyakat is tanítanak, bár ezek tilosak, mert a kormány a prof. iskolákat a grammatikai fokig igyekszik leszorítani- Az ellenőrzést a tanítás felett a jezsuiták gyakorolják. A felvilágosodás korában a Ratio educationis és a türelmi rendelet következtében még inkább kialakul az intézetnek líceumi jellege az 1785-ben készült tantervvel, mely a gimnázium két felső osztályából (a prímából és a secundából) három évfolyamú líceumot alkot, melyben a filozófiának, theológiának s a jogtudománynak külön szaktanára van. 1803-ban pedig az u- n. retorikai osztály is két évfolyamú lesz úgy, hogy a tulajdonképpeni gimnázium 5 osztályból (domatus, grammatika, syntaxis s a két évfolyamú retorika), a hozzácsatlakozó líceumi kurzus 3 osztályból, az egész intézet tehát 8 osztályból áll. A fenntartó gyülekezettel a szükséges érintkezést az ezidöbsn alkotott állandó iskolai bizottság tartja fenn. Az ifjúság öntevékenysége a magyar nyelv mellett az idegen nyelvek (német, olasz, angol, francia) tanulásában és hazánkban az első önképzőkörnek, a jelentőségével egy iskolai önképzőkör határain messze túllépő „Magyar Társaság“-nak megalapításában (1790) jut 'kifejezésre. Ennek évenként tartott „Örőmünnep“-ei abban az időben valóságos országos hatású irodalmi esemény számba menték. 1825-ben az iskola épületét újra építették és ebben az alakjában állott fenn 1894-ig- Akkori hoimlokköve „Aedes Musis Erectae 1825.“ felirattal must is meg van az udvar felöli bejárat fölé a falba illesztve. 1829-ben a líceum keretében megkezdi a gyülekezet a külön tanítóképzést is Szabó József líceumi tanár vezetése mellett. 1836-ban pedig kétosztályos külön reáliskolát állít fel, mely 1868-ig fennállott- Ennek Láhne Frigyes és Ullber Mátyás voltak jeles tanárai, míg a Líceumiban ez időszakban Raáts Péter (1799—24) Seybold Pál és Hetyésy László működtek nagy sikerrel. A líceum virágzását mutatja az, hogy 1827-ben 408 tanulója van, köztük 96 alumnista. Az alumneum fenntartására 1810-től fogva kivetés szerint külön adóznak az egyházkerület gyülekezetei. Az 1825—27-iki országgyűlés szülte nemzeti ébredés hívta életre a „Deákkúti vármegye"-1, melyben az inté
