Evangélikus egyházkerületi liceum, reálgimnázium, Sopron, 1928

6

vezkedésre és tömörülésre nem gondoltak, vagy csak felületesen gondoltak.

így történt aztán, hogy a speyeri birodalmi gyűlés olyan határozatokat hozott, amelyek a mi vallásunkat végveszedelemmel fenyegették, Kimondották, hogy akik már azelőtt is a protestánsok ellen foglaltak állást, azok maradjanak meg továbbra is e mellett és alattvalóikat is ehhez tartsák. Azokban az országokban, ahol a reformáció elterjedt, és nem lehet kiirtani a nélkül, hogy ott emiatt lázadás ne legyen, ott azon kell lenni, hogy a reformáció tovább ne terjedhessen. Kimondották, hogy nem szabad elfogadni és nyíltan hirdetni azt a lutheri tant, amely az oltári szentséggel való visszaélés ellen szól. Tilos a mise ellen beszélni vagy a misemondást megakadályozni. S végül kimondották, hogy sem erőszakosan téríteni, sem vallása miatt valakit zaklatani vagy állásától és kenyerétől megfosztani nem szabad, De ha valakit a felsőbb hatósága vallása miatt mégis üldözne, az üldözöttet senkinek sem szabad oltalmába venni.

Világosan kitetszik, hogy ez a birodalmi gyűlés állami törvény tilalma alá helyezi a reformácó szent ügyét; Isten törvényét alárendeli féltékeny és irigykedő emberek rendelkezéseinek és mit sem törődik a Szentírásnak azon intésével: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek." [Csel 5.29.] Lehetetlenné akarja tenni a lélek szabad fejlődését és nem respektálja az evangéliumnak azt az örvendetes izenetét, hogy szabadságra hívattattunk, nem pedig szolgaságra, Nyilvánvaló, hogy a katholikusoknak olyan előnyöket biztosít, amiket tőlünk megtagad és ezzel napirendre tér azon jézusi alapigazság felett, hogy „Isten előtt nincsen személyválogatás." [Róm. 2.11,]

A speyeri birodalmi gyűlés abba a hibába esett, amely a mi korunknak is hibája, ha a felekezeti kisebbségek kérdéséről van szó: elfelejtette, hogy a gyémánt bármily fényes és csodálatos is, de lényegében csak szén és ha elég, ép úgy elég, mint a szén. Nem nehéz kitalálni, hogy a speyeri birodalmi gyűlés a reformáció szíverét akarta átvágni.

Az evangélikus rendek erre elhatározták, hogy a birodalmi gyűlés határozatai ellen ünnepélyesen tiltakoznak, protestálnak. Hat fejedelem és tizennégy város csatlakozott ehhez a tiltakozáshoz. Protestációjukat írásba foglalták és ezt a protestációt éppen tegnap 400 esztendeje : 1529 április 19.-én átnyújtották a birodalmi gyűlésnek. Akik aláírták és átnyújtották, — azok az első igazi protestánsok, — átérezték, hogy ez kötelességük volt. Tudták, hogy egyházunk a sírját ásta volna meg, a győzelem zászlóját dohta volna el kezéből, ha ezt nem teszik. Méltó tehát, hogy ezt a protestációt mi is megismerjük. Évszázadok távolából ekként hangzik most hozzánk ez a világtörténelmi jelentőségű irat:

„Alulírottak, miként elődeik is, a császári felségnek és a birodalomnak, melynek nagysága, jóléte és virágzása szívükön