Evangélikus egyházkerületi liceum, reálgimnázium, Sopron, 1928
Ünnepi beszéd a speyeri protestácíó 400 éves jubileumán. 1929. április 20-án elmondotta : vitéz Magassy Sándor, tanár. Az egész világ protestáns népe a speyeri protestácíó 400 éves jubileumát ünnepli. Akik ezen az ünnepségen ünnepi beszédet hallgatnak, most újra megtanulják, hogy mi történt 400 évvel ezelőt Speyerben ; újra a szívükbe vésik, hogy miben állt őseink tiltakozása és újra ráeszmélnek arra, hogy mit is jelent igazán protestánsnak lenni. Jogunk van ehhez az ünnepléshez, hiszen mi is prostes- tánsok vagyunk s így mi is a lelkiismereti szabadság zászlója alatt küzdünk ; de kötelességünk is ez az ünneplés, mert azt a zászlót hitvallók, mártírok és gályarabok kezéből vettük át azzal, hogy mi is diadalra visszük és dicsőséggel adjuk tovább az utókornak. A mi ünneplésünk tehát nemcsak a szabadság örömmámora, hanem a felelőség teljes átérzése is! Először a történelem beszél hozzánk, 400 esztendővel ezelőtt a németországi evangélikusokat boldog büszkeséggel töltötte el az a tudat, hogy számban és erőben egyre gyarapodnak. Nekik személyes tapasztalatuk volt, hogy az evangéliumi igazság mustármagva hogyan fejlődik napról- napra terebélyes fává. Boldogok voltak. Reménykedtek és örvendeztek. De ez a békés boldogság nem tartott sokáig. V. Károly császár már az 1521,-i wormsi edictummal megsemmisítette volna drága hitünket, ha a török és francia háborúk nem foglalkoztatták volna. De most fegyverszünetre lépett a törökkel, békét kötött a franciákkal s a pápával és elhatározta, hogy a reformáció fölött meghúzatja a lélekharangot. E sötét elhatározásában többek között az is megerősítette, hogy a katolikus rendek ekkor már titokban szövetkeztek egymással Luther hívei ellen. A császár 1529. márc, 15.-ére Speyerben birodalmi gyűlést hir- dettetett, hogy itt kimondják fölöttünk a halálos Ítéletet, A gyűlés összeült s a többség a pápa híveiből állott. Baj volt már az is, hogy a birodalmi gyűlést egy elfogult császár tekintélye irányította; baj volt az is, hogy a katholikusok voltak túlsúlyban ; de a legnagyobb baj az volt, — ami nekünk, protestánsoknak ma is a legnagyobb bajunk szokott lenni, — hogy a szer-
