Evangélikus egyházkerületi líceum, reálgimnázium, Sopron, 1926
HETVENYILAJOS 1869—1926. Az igazgató búcsúszavai Hetvényi Lajos sírjánál 1926. déc. 19-én. Gyászoló Gyülekezet! Az a férfiú, kinek végtisztességté- telére itt e nyitott sírnál összegyülekeztünk, hogy mielőtt kihűlt porait átadjuk az anyaföld ölének, Tőle végső Búcsút vegyünk, — Hetvényi Lajos kartársunk több, sokkal több volt egyszerű tanárnál. Hetvényi Lajos pályatársai között is „égő és világos szövétnek vala" (Ján. 5, 35.), lobogó lánggal égő szövétnek, mely világosságát, sőt melegségét is messze túl hintette szét annak a szűk körnek határain, amelybe az isteni gondviselés belehelyezte. Harminc esztendővel ezelőtt foglalta el intézetünkben az akkor újjonnan szervezett vallástanári állást, azt az állást, melynek betöltése nemcsak sok tudást, hanem különösen sok szívet kiván, sok-sok szeretetet hivatása és a gondjaira bízott ifjúság iránt, melynek a vallástanár elsősorban van hivatva atyja helyett atyja, lelki gondozója, pásztora lenni. És ő elhozta új állásába a sok tudást és a még több szívet és szinte pazar kézzel szórta szét szíve sze- retetét tanítványai között. Miként az újtestámentomi jó pásztor viselte gondját nyájának. Kereste, kutatta az eltévedteket, a veszni indult ifjú lelkeket is s nem nyugodott addig, míg meg nem találta és vissza nem hozta őket, hogy egy is el ne vesszen azok közül, akik rábizattak. Hány ifjú lélek köszönhette az ő fáradozásainak, sokszor négyszem közötti intelmeinek, hogy még idején vissza tudott húzódni az örvénybe vezető úttól, melyre vakon rálépni készült. Hány szegény tanuló ifjú áldotta az ő jóltévő kezét, mely a gondjaira bízott diákjóléti intézmények segítségével is, de nagyon sokszor a saját erejével is tudott rajta segíteni ott és akkor, amikor arra leginkább volt szükség. Hány ifjú szívbe csepegtette bele a vallás vigaszát, az Istenbe vetett hit mindent legyőző erejét ő, akinek utolsó izenete is az Isten gondviselő kegyelmébe helyezett hitnek hangoztatása volt. Nagy tudásának és élő hitének gazdag kincseit széthintette nemcsak tanításaiban, alkalmi és exhortációs beszédeiben, irataiban, hanem kiváló tankönyveiben is, de különösen lelkének legkedvesebb szülöttében, az annyi gonddal, fáradságot nem
