Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1916

19

íme, Úram, a Te nevedben kezdjük! lm Úram, a Te áldásodat könyörögjük. íme, Úram, kegyelmed segítsen, hogy isteni tervedet szolgálja emberlélek tervezése, hogy amint a =bölcső oltárodnál állott, — oltárodnál álljon s a Te országod erősödését hirdesse a te kegyelmedből megépülő hajlék is. Ámen.

3. A nevelés ügye a háború után és a „Diákotthon."

Irta: Hetvényi Lajos liceumi tanár.

A nagy világháborúnak ama szakaszához érkeztünk, amelyben a jövendőnek képe már a nagy homályból lassan-lassan kezd kibontakozni az emberiség ügyéért, a hazánk sorsáért aggódó, az életfolyamat ütőerét vizsgáló és a mélységből a magasságba fel-feltekintő lélek előtt. Ez a feltünedező kép a maga egészében a „Szózat“ költőjének próféta lélekkel kijelentett s a mai időkre találóan alkalmazható szavát igazolja: „Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért... Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek aja- kán.‘‘ — A háború ugyan maga ezt a jobb kort még nem hozza meg, mert a romlás csak romlást okozhat, de vigasztaló az élet folyásának az a törvénye, amely szerint a világtörténelemnek ez a terjedelmében szinte páratlan háborúja összes okaival egyetemben nem maradhat óriási ellenhatás nélkül. Azért bízom a háború utáni megújulásban, mert hatalmasnak látom azt az érzelemhullámot, melynek okvetlenül áldásos változásokat kell előidéznie. Abból a nagy fájdalomból indul ez ki, mely annyi értékes ifjú életnek elvesztése fölött sír és kesereg s majd mint nagy szeretet nyugszik meg, hat és munkálkodik azokon, akik még megmaradtak. A gyermek és ifjú élet a maga ezerszeres értékében áll most előttünk s lehetetlen, hogy meg ne csendüljön a lélekben a jövendőre vonatkozó kötelességérzet parancsszava : Több gondot a gyermekekre! Több előrelátó, okos szeretetet a nemzet^fájának gyenge hajtásai iránt! Az pedig

2