Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1916

10

csak költő, hanem egyúttal nevelőmester. Ezzé avatja istenfélelme, hazaszeretete, komoly életfelfogása. A hit légkörében nőtt fel; a biblia kitörölhetetlen nyomot hagyott egyéniségén, költészetén, nyelvén. Az élet is arról győzte meg, hogy „Szegénynek drága kincs a hit,

Tűrni és remélni megtanít.“

Azért imádkozásra szoktatja fiát, keresztyén alázatra inti felebarátait: „Féljétek Istent emberek!“ Ő maga gyermekszívvel, öntudatlan nyugszik meg a gondolatban:

„Hogy övéit el nem hagyja,

Ki mindnyájunk édes atyja.“

Milyen nagy szüksége is volt lelkének erre a biblikus áhítatára! Egymásután érik a megpróbáltatások. A szabadság- harc viharai közepette eltűnik legjobb barátja; majd aggódta- tón függeszti rá szemét egy könnyező család, a maga háza- népe; előtte pedig az az enyésző nép, ki méla kedvvel múltján borong. Hazafiul és egyéni keservét bánatos elégiákba sírja bele; azonban el nem csügged, kétségbe nem esik. A rendületlen hit bizonyosságával hirdeti az ige, az eszme diadalát. S mikor a szabadság hajnala csakugyan derengni kezd, az óda messzeható hangján kiáltja nemzetéhez az intő szót: „Rendületlenül !•'

De nemcsak istenfélelme és hazaszeretete, hanem egész életfelfogása, erkölcsisége is emelő, építő, irányító hatást kölcsönöz lírai költeményeinek. És lírájánál tán még nagyobb hatásúak elbeszélő költeményei. Mily sok magasztos eszme, mennyi felemelő gondolat és komoly intés hangzik felénk az ő megragadó történeteiből.

Erőtől duzzadó fiatal Toldija biztató példa minden feltörekvő ifjúnak: ne csüggedj, meg ne errnyedj; aki testben-lélek- ben ép, az erős akarattal előbb vagy utóbb, de biztosan célhoz jut

„Előtted a küzdés, előtted a pálya,

Az erőtlen csügged, az erős megállja;

És tudod mi az erő? Akarat,

Mely előbb vagy utóbb De borostyánt arat-“