Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1915

gyes katona a kötelességtudásnak, kitartásnak, önfeláldozásnak, lemondásnak és vitézségnek olyan tanúj elét adta, hogy dicsőséges és küzdelmes múltunkban is alig találjuk párját". „De sikeresen megoldották feladatukat... azért is, mert Istenbe vetett bizalmukat soha egy percre se veszítették el.”*) Nem veszítették el akkor sem. amikor a tavasz első napján elesett előttük legerősebb várunk s az ellenség újabb százezrei szabadultak rájuk; amikor mi itthon a leverő hírre csüggedt tekintettel néztünk a jövőbe s ólomsúllyal ülte meg lelkünket gyötrő aggodalom. Ők „megtanulták valamennyien, hogy sokszor, igen sokszor, midőn az emberi erő fogytán van és a mérhetetlen szenvedés szinte csüggedtté tesz, a Mindenhatóba vetett hit és bizalom még mindig megadhatja azt az emberfeletti erőt, mely nehéz válságokon átsegít bennünket.“**) E hitből fakadt, ebből táplálkozott állhatatosságuk, rendíthetetlen kitartásuk, hősíeségük. Nem az önző érdek irigy telhetetlensége, mint az angolokat, nem zsarnok hatalomnak hódítási vágya, mint az oroszokat, nem a gyűlölet és bosszú szenvedélye, mint a franciákat, nem is az árúlást, a kapzsiságból fakadt hítszegést szép szavakkal, szent jelzővel eltakaró banditaerkölcs, mint az olaszokat, — hanem a hazaszeretet, nemzeti létünknek, határainknak megvédelmezése hívta őket harcra, S mentek virágdíszes vonatokon, koszorús zászlókkal; mintha lakodalomba mennének, sapkájukon bokrétával, pántlikával, dalolva mentek — a halálba. Mintha csak a klasszikus költő mondásának igazságát akarták volna bizonyítani, hogy „édes és dicső dolog a hazáért halni meg.” Minden csatatéren, de különösen ott fenn a Kárpátokban igazán a hazáért véreztek, a hazáért haltak.

„Engedelmeskedtek Spárta törvényeinek", — ezt hirdette síiírata annak a 300 spártai hősnek, akik feltartóztatván Xerxesnek milliós seregét a görög föld védelmében utolsó emberig elestek a thermopyléi szorosban. Engedelmeskedtek a hazájuk iránti kötelességüknek, ezt hirdeti hangos szóval sok-sok néma sírdomb is a Kárpátok között. S ezek a néma sírdombok, ezek az alacsony kis halmok óríásokké növesztik, mérhetetlen magasakká, fel a csillagokig emelik a Kárpátok bérceit, hogy ne tudjon, ne

*) Szurmay Sándor altábornagynak, az uzsoki szoros védőjének levele Fenczik Endre túrjai espereshez «Az Újság» 1916 április 18-iki számában.

**) Ugyanaz, ugyanott.- 16 -