Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1915

merjen azokon soha többé ellenség ellenünk támadni. Azok az apró fakeresztek ott a sírdombokon mindmegannyi tilalomfák hirdetik, kiáltják messze hallhatóan északon el a jegestengerig, kele- en el a nagy Óceánig, hirdetik, kiáltják a költő és hős Zrínyi jelszavát: „ne bántsd a magyart"! S a hős fiák, akik e néma sírdombok, e kis fakeresztek alatt, avagy épen jeltelen sírokban immár ott nyugosznak dúló csaták után, ők mihozzánk szólnak. Elnémull ajakuk minden idők ékesszólásánál meggyőzőbben tanítja a szent parancsolatot: szeresd a hazát!

ők meghaltak, hogy örökké éljenek a hálás nemzetnek kegye- letes emlékezetében; meghaltak, hogy éljen a haza; hogy szabadon magyar földön élhessenek gyermekeik, unokáik sok nemzedéken át késő századokig; hogy ezeknek és ne idegeneknek viruljon erdeínk virága, nekik és ne idegeneknek teremjen mezeink kalásza.

Ők valóban híven, mindhalálig híven teljesítették kötelességüket.

És vájjon mi, kik még nem mentünk el virágos vonaton, lobogó zászlókkal, mi kik itt maradtunk rég megszokott békés foglalkozásunknál és csak leírásból, hallomásból sejtjük a csatatereknek testet-lelket összetörő borzalmas szenvedéseit, — vájjon mi megtettük-e, megtesszük-e kötelességünket? mert hiszen egy pillanatig se szabad azt hinnünk, hogy e szörnyűséges háborút csak azok vívják meg, akik fegyverrel a kezükben harcolnak. Ki kell venni abból minden erejét megfeszítve egyaránt a részét ifjúnak és aggnak, nőnek és gyermeknek, Hiszen a harc a hazáért folyik és a haza nemcsak a fegyverbíróké, hanem mindnyájunké. Neki szolgálunk kétségkívül már azzal is, ha lelkiismeretesen, híven elvégezzük a rendes munkánkat. A nemzeti élet nagy gépezetében meg van mindegyikünknek a pontosan kijelölt helye s ezt a helyet kinek-kinek egész emberként kell betöltenie. Nem szabad senkinek félmunkát végeznie, mivel a háború izgalmai lekötik egy részét energiájának s nem szabad félig végeznie munkáját azért, mert az a háború alatt megszaporodott.

Títőletek, kedves ifjak, legalább a nagy többségtől közületek ez a háború már remélhetőleg nem fogja kivánní, hogy fegyverrel kezetekben védj étek a hazát; hogyha ezt kívánj a, bizonyára ezt is megfeszítek méltón elődeitekhez, méltón dicsőségessé lett magyar nevetekhez. Titőletek sokkal inkább aztköveteli már aháború,

—■ 17 —