Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1915
II. Beszéd a Kárpátokban lefolyt harcok emlékezetének szentelt ünnepélyen 1916 május 1-én mondotta az igazgató. Mélyen tisztelt Közönség ! Nemes Ifjúság ! A nagyméltóságú m. kír, vallás- és közoktatásügyi miniszter úr folyó évi március hó 6-án 30.000 szám alatt kiadott rendeletében úgy intézkedett, hogy „a Kárpátok nagy — a most dúló világháborúban igazolást nyert — jelentőségének méltatása érdekében ez évi május hó 1-én délelőtt 10 órakor az összes elemi és középfokú iskolákban a tanuló ifjúság számára ünnepély tartassák ... s az ünnepély után az azon résztvevők tettekben nyilvánuló áldozatkész hazaszeretetének kifejezhetésére, a Kárpátoknak hazánk védelmében elpusztult falvai javára gyűjtés rendeztessék". Kettős tehát a cél, melyet e szerény kis ünnepélyünk szolgálni hivatott: megemlékezni a Kárpátokban egy évvel ezelőtt lefolyt dicsőséges, honmentő harcokról s e harcokban a Kárpátok nagy jelentőségéről s aztán bármily csekély önkéntes adományainkkal elősegíteni az elpusztult kárpáti falvaknak felépítését. Mélyen tisztelt Közönség! Nemes Ifjúság! Mikor az elmúlt 1915. év reánk köszöntött, bizalom és reménykedés helyett sokaknak, nagyon sokaknak közülünk kétség, nyugtalanság, aggodalom nehezült lelkére. Majdnem félesztendei szörnyűséges vías- kodás, diadalmas előretörések után északon és délen seregeink visszavonultak. Délen az ellenség újra határainkon állt, fent északon pedig mint gátat átszakított áradat özönlött be a Kárpátok szorosain, hogy mindent ellepjen, mindent elsöpörjön. Előtte a menekülőknek ezrei, aggok, nők, gyermekek, kik télvíz idején, hóban, zivatarban voltak kénytelenek otthonukat elhagyni és neki indulni a bizonytalan jövőnek, a bizonyos nyomorúságnak, nél— 13
