Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1914

8

pesíti a tanítót az ifjúságnak helyes vezetésére, hanem a szellem, amely benne lakozik, belőle szól, általa megtestesül: ez ébreszt, ez fejleszt, ez gyújt, ez lelkesít; szóval csak ez nevel, midőn oktat, és oktat is, midőn nevel .... Vallásos érzület, gazdag ismeret, erkölcsi jellem, — akiben e három hatalmasság szövetkezik, azt bátran bocsáthatjuk ki az élet viharos tengerére.“ íme általános nevelői programmja. Nem véletlenség, hogy beszédeiben a harmónia, az akkordok és összhang gondolatai és kitételei gyakorta ismétlődnek; az összhang- zatos keresztyén személyiség volt eszménye, melyhez a nemzet jövendőjének zálogát, az ifjúságot mind közelebb vezetni igyekezett. Nem rokonszenvezett azzal a paeda- gogiával, mely a tanár és tanuló egyéniségét bármily csekély mértékben is kicsinyelte; a közrend csakis korlát lehet, amelyen belül maradjon elegendő szabad tér ..egyrészt a tanár személyiségében gyökerező nevelő erő kifejtésére, másfelől az ifjú Istentől nyert egyéni szellemének céltudatos, irányító vezetésétől támogatott szárnybontására“.

Igazgatói és tanári munkássága nem merítette ki erejét. Akik megfordultunk dolgozószobájában, tudjuk, minő tekintélyes irathalmazok lepték el mindig álló íróasztalát, melynél rendesen dolgozgatott, és az alacsonyabb másikat. Avatatlanok rendetlenségnek nézték, pedig abban is olyan pedáns rend volt, hogy hamar meglett, amire szükség volt. Szimbóluma volt az saját magának, aki az egyháza és iskolája érdekében szükséges munkára mindig kész volt és azt tekintette és érezte éltető elemének.

Tanári pályája elején több évig soproni magyar pap is volt, aki keresztelt, konfirmált, prédikált, esketett, temetett. Résztvett a Károli-biblia revíziójában (1887—1898).