Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1913
ványa, aki már itt a középiskolában messze kitűnt természetrajzi ismereteivel úgy, hogy munkája a szakirodalomban is méltánylásra talált. De nemcsak az ilyenek, a többiek is, kikerülve az életbe, bizonyára hálával gondolnak reá vissza, mert tanítványaival szemben bár szigorú, de igazságos tanár volt, aki tudta méltányolni, elismerni a hű kötelességteljesíté/t, de nem nézhette, korholta, feddette a hanyagságot, tétlenséget. Mint tanár is, mint igazgató is gondos atyja volt a reá bízott ifjúságnak s tehetségeit egészen az intézetnek szentelte. Őrködő szemmel vigyázott annak érdekeire és erélyesen, bátran síkra szállott azokért mindenkor. Ép így óvta, védte mindig kartársainak, a tanári testületnek jogait, érdekeit is. Harmincegy évi hűséges munkájával, pályájának bár sok örömöt is nyújtó, de még több lelkierőt, ideget emésztő szolgálatával méltán megérdemelte a zavartalan nyugalmat, amelyet, hogy minél tovább ép erőben egészségben élvezhessen, ez e helyen is volt kartársaínak, barátainak őszinte kívánsága. Stromp Gyula. A jelen tanév elején már nem jelent meg közöttünk Stromp Gyula sem. Nyugalomba vonult ő is, nyugalomba késztette nem annyira harminc éves szolgálata, mint egy ádáz betegség, mely elpusztíthatatlannak látszó vasszervezetét megtámadta. — A tanári kar fiatalabb tagjainak — s ilyenek voltunk majdnem valamennyien — de tágabb körben levő nagyon sok ismerősének s ió barátjának is „örökké fiatal“ „Gyula bácsi“-ja bizony nagyon érezhető űrt hagyott maga után a tanári szobában, midőn 1912. októberében kénytelen volt szabadságot kérni, amelyből nem is tért már vissza működési terére. —• Szerette mindenki, tanártársai és tanítványai egyaránt. Nagyon megszoktuk s nehezen nélkülöztük daliás alakját, nyugodt, derült, kedélyét, erős érces hangját, mellyel „mintha mindig századot vezényelt volna“. —- Szigorú, katonás fegyelmet tartott tanítványai között s mégis közel tudott férkőzni azoknak szívéhez is, amint világos előadásával hozzáférkőzött értelmükhöz, midőn lelkes buzgósággal és türelemmel tanítgatta őket a mathematika igazságaira. Amilyen kétséget, félremagyarázást nem tűrök azok az igazságok, olyan egyenes, nyílt őszinte volt gondolkodása, jelleme. Ezt a nyíltságot, egyenes őszinteséget várta tanítványaitól is. Nemcsak
