Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1913

— 26

várta, hanem valósággal rákényszerítette őket, mert előtte úgysem használt a bujkálás, hazudozás. Éles szeme mindent meglátott, megfigyelt, kifürkészett. Nevelő munkájában igen sokszor vette nagyon jó hasznát e tehetségének. — Azt mondották róla, hogy szőllőjében, — melyben oly szívesen időzött s szabad óráiban oly örömmel foglalkozott s melyet arra szánt, hogy majdan nyugalmában Tusculanuma legyen, — egyenként tanulmányozta és ismerte minden tőkéjét. Ilyen formán igyekezett eljárni tanítványaival is. Nyesegette hibáikat, formálgatta lelkűket, mint a jó kertész csemetéit. A tizenhét év alatt, mely ideig intézetünkben működött (megelőzőleg tanulmányainak szülőhelyén, a rozsonyói főgimnáziumban és a budapesti egyetemen való elvégzése, 1883 óta a soproni ev. tanítóképző-intézet tanára volt) nagyon sok tanítványa került ki az életbe, aki ma is hálával emlékezik róla s velünk együtt kívánja, hogy egészségét visszanyerve élvezhesse a megérdemelt nyugalmat.

*

E helyen kell megemlékeznem arrói a súlyos veszteségről is, amely, ha nem is közvetlenül érte intézetünket, de nagyon közelről érintette azt. — 1913. november 14-én a kérlelhetetlen halál élte delén ragadta el Jausz Vilmost, a soproni theol. akadémia tanárát. A tcstvérintézetnek mély gyászában őszinte szívvel részt vettünk s részt veszünk mi is, nemcsak annál a testvéries viszonynál fogva, melyben intézetünk, mint ugyanazon fenntartó hatóságnak, mintegy ugyanazon anyának gyermeke a theol. akadémiával áll s amelyet talán még fokoz az a körülmény, hogy Egyazon fedél alatt, egy hajlékban is működünk, hanem azért is, mert a megboldogultat hosszabb ideig mondhatta a mi intézetünk is magáénak. — Évek során át 1890-től 1897-ig működött iskolánkban mint vallástanár, tanítván a vallástant az e’-ső három, majd pedig a VI, és VII. osztályban. Öt éven át 1892 —1897-ig egyúttal mint főiskolai exhortátor építette intézetünk ifjúságának szívét-lelkét tartalmas, szívből jövő s szívhez szóló egyházi beszédeivel. Sőt hozzáfűzte őt intézetünkhöz még egyházkerületi főszámvevői állása is, melyben döntő szerep jutott neki iskolánk anyagi ügyeinek intézésében. Mint tanárt tárgyáért, a tudományért annak ideáljáért való igaz lelkesedés, alapos szakismeret, öntudatos pedagógiai eljárás, az ifjúság iránti szeretettel párosult komoly szigorúság, mint tudóst a mélyreható, boncoló elme, vilá-