Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1912

13

határozott személyiségek helyét egyre jobban az u. n. gépemberek foglalják el s a személyes kötelességtudás, lelkiismeretesség s a benső indításból, lelkisugallatból eredő cselekedetek mindinkább háttérbe szorulnak.

A lelki kiskorúság idején bizonyos felületességre, könnyelműségre hajlás mindig volt, de régebben az életnek és környezetnek nevelő hatásai rákényszerítették az ifjút a mélyebbre- hatolásra, az alaposságra s így a kötelességtudást inkább beoltották az egyéniségbe. A fentebb boncolgatott mai körülmények azonban nagyon kedveznek az ifjúság felszinenjáró, de azért a látszatot megőrizni kívánó és feltűnni vágyó hajlandóságának. így alakul ki azután a dolgokkal alaposan nem foglalkozó, a lényegbe be nem hatoló, de azért mindenünnen a felszínről valamit elcsípő, tulajdonképen semmihez sem értő, de azért mindenhez hozzászólni tudó, mindeneket nagy hangon megbíráló, a lelki ürességet tetszetős színben feltálalni képes, az avatatlanokat káprázatba ejtő, a külszínre sokat adó, a legújabb divathoz alkalmazkodó, önhitt, a külső csiszoltságot képviselő, szóval mindenekben ügyes, de lényegileg mindenekben gyenge modern ifjú typusa. Az ilyen egyéniségek ugyan a nevetségesség színében tűnnek fel az éretten gondolkodni tudók előtt, de nagyon komoly oldala is van a dolognak, amennyiben a lelki ürességgel párosult nagyhanguságnak és megtévesztésnek továbbterjedése és elhatalmasodása egyenesen nemzeti veszedelemmé válik.

Tétlenül tehát nem nézhetjük, közönyösen nem vehetjük ezeket a jelenségeket. Tennünk kell valamit. A teendő lényege és iránya az előző fejtegetésekből önként következik. A bajok oka a fentebbiek szerint ugyanis nem a lángelmék által kifejlesztett életviszonyokban, a helyes értelemben vett civilizációban, művelődésben rejlik, hanem a kultúra eszközeivel való visszaélésben, a beteges önzésben és abban a tömegelbizakodásban, mely úgy keletkezik, hogy az egyesek a nagy lángelméknek vívmányait, érdemeit a modern kor szülötteinek tekintik s a dicsőségből egy-egy fénysugarat jogtalanul lefoglalnak a maguk számára. Innen van, hogy a „modern ifjú1' a keresztyén alázatosságot és szerénységet nem ismeri. A bajok forrása, gyökere ilyen formán magában az emberben van. Ott kell tehát a gyógyítás munkájához látnunk. Az átlag ember egyéniségének,