Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1912
11 viszonyok vannak a közösségben, a társadalomban, csak akkor áll szilárd, biztos alapokon az egyes ember élete is, ami nélkül megelégedett és boldog az egyes sem lehet. Ha tehát egymásnak szolgálunk, akkor szolgálunk igaz bölcseséggel önmagunknak. Ez a bölcseség azonban még távol van a fentebbi életelveket követő emberek leikétől. A fentebb elmondottak folyományaképen az egyoldalú anyagi kultúra absolut értéket, absolut jót nem ismer; minden csak relativ értékű az egyén hasznossági szempontjából. így ez alapon egyetemes becsű benső érték, eszményi jó, igaz nincs mindent a külső viszonyok határoznak meg. Az erkölcsi törvény sem isteni eredetű e szerint, hanem a viszonyokból folyó emberi felfogás. Ennélfogva nem a benső érzület, a lelki tartalom a fő dolog, hanem a modern életfelfogással, szokással és a divattal való külső megegyezés. Egyesek ebben már annyira mennek, hogy a divatnak, a külsőségeknek változásait is a haladás javára írják s szánó mosollyal tekintenek azokra az „ elmaradottak “-ra, akik egyes üres és múló külsőségek mellőzésével a modern világ formái közé nem illenek bele. Az erkölcsi élet mértéke is ezen a modern alapon az lesz, hogy az ember a törvényben biztosított egyetemes, vagy egyéni érdekeket nyilvánvalóan ne sértsen; különben mehet teljesen a maga útjára. így az élet egészében a látszat, a külsőség uralkodik. Midőn ezen egyoldalú anyagi kultúrának hatásaira gondolok, eszembe jut Devrient „Luther“ c. színműve, melynek kedves karácsonyi jelenetében Luther a torgaui iskolából a karácsonyi ünnepekre hazaérkező Hans fiát maga elé állítja s Käthe szava után: „Nun ist er da, der Jung’! der große Mann“, Luther így szól: „Stell ihn ’mal her! So! Schau mich einmal an! Gut! bist gewachsen! Wuchs der Geist auch mit? Und hielt das Herz auch immer Schritt und Tritt?“ Hansnál a felelet megnyugtató lehetett, mert tanítói megvoltak vele elégedve. De meg lehet-e elégedve korunkkal az emberiség nagy tanítómestere, megváltója, Jézus ? Szépen megnőtt, igaz, de a szellem vele együtt növekedett-e, a szív lépést tartott-e a külső növekedéssel ? Azt hiszem, nem kell sokat gondolkoznunk, hogy kimondjuk a nemet. A különböző találmányok következtében az életviszonyok fejlettek ugyan, de az ember egyetemlegesen nem fejlődött
