Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1911

Vései Véssey Sándor,

a dunántúli ág. h. ev. egyházkerület volt felügyelője, szül.: 1838. — meghalt:

1912. május 2-án.

Még most is, e sorok írásakor, fájdalmasan rezdíti meg lelkünk húrjait annak gondolata, hogy Véssey Sándor, egyházkerületünknek méltán nagyrabecsűlt és közkedvelt volt felügyelője, nincs többé az élők közt. Mert nagy és szép jellem volt; úgyis mint egyházkerületünknek vezérlő embere, úgyis mint ember. Felügyelői működése bár csak rövid három esztendőre terjedt, de az mégis maradandó, mély s mondhatnám a jövőre is irányító nyomokat hagyott fenn. — Mint ember azon ritka, igazán Isten áldotta természetek közé tartozott, ki gondolkodásának fenköltségével, lelkületének nemességével, szívének melegével és kedélyének derűjével azonnal megnyerte és tartósan magához kötötte embertársait. — Valóban egy példásan tevékeny élet gazdag tapasztalatainak leszűrt bölcsessége lakozott benne.

De közel férkőzött Ő a mi szívünkhöz is. Nála nem pusztán üres szólam, hanem lelkületét átható meggyőződés is volt az, hogy a milyenné neveljük a nemzedéket egészségben, érzésben, tudásban, ideálokban, akarásban és jellemben, olyan lesz a nemzet jövője is. S ezen munkától nem is tagadta meg elismerését, méltánylását és szíve melegét. Hivatásunk iránti szeretete- tiinket és lelkesedésünket nem lohasztotta, de szította; bírálatával nem alázott, de felemelt.

Legyen köztünk áldott az emlékezete.