Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1911

6

Nádassy Gyula.

Az igaz kegyelet és megilletődés érzésével szenteljük e sorokat szeretett kartársunk, Nádassy Gyula emlékének. Alig egy pár héttel az iskolai év vége előtt, május 31-én szólította el közölünk a Mindenható akarata s még ott sajog lelkünk mélyén a veszteség szülte fájdalom. Nem váratlanul, nem meglepetés szerűen ragadta el tőlünk a halál; tudtuk, hogy hosszas, fájdalmas szenvedésére nincsen gyógyítóír, mégis egyre reméltünk, mintha csak az ő törhetetlen reménysége, élethez való bizodalma átszált volna mireánk is. Duzzadó erővel, vidám lélekkel, csapongó jókedvvel jelent meg közöttünk az iskolai év elején, sejteni sem mertük volna, hogy mire ez az év véget ér, éppen rajta bizonyosodik meg, milyen gyarló az emberi élet.

1877 december 5-én született Nyíregyházán; ott végezte középiskolai tanulmányait és az ág. hitv. evang. főgimnáziumban; a filozófiát Kolozsvárott hallgatta, ugyanott szerezte tanári oklevelét is a latin és görög nyelvből 1902 április havában. Intézetünkben 1901 október 1-től 1902 augusztus 31-ig mint helyettes, 1902 szeptember 1-től mint rendes tanár működött.

Tanári működését a kötelességtudás és buzgóság, a fiatalos hév és erő jellemezte; tanítványaihoz azok erkölcsi és tudományos fejlődésének szeretete fűzte, éppen ezért nagy ellensége volt a könnyelműségnek és léhaságnak, s ezt magyaros nyíltsággal értésére is adta mindazoknak, akik megérdemelték. Egyébként iskolában és társadalmi életben a vidámság szelleme járt vele, pedig fiatalsága dacára az élet eléggé megpróbálta. Szókimondása, megalkuvást nem tűrő egyénisége igen sok barátot szerzet neki, úgy hogy nem csak mi és tanítványai fájlaljuk korai halálát, hanem Sopron város társadalmából is igen sokan. Legyen áldott emlékezete!