Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1909

9

Soha könyv akkora hatást nem gyakorolt hazánkban, mint Széchenyi Hitele. Valósággal forradalmat támasztott a lelkekben. Ócsárolták és dicsőítették, néhol elégették, másutt mint a szentírást olvasták. „A régi táblabíró parasztlázítónak és birtokrablónak hitte íróját, de a tiszteletbeli aljegyző és a fiatal ügyvéd a megváltójának“ — mondja Kemény Zsigmond. Egyelőre az előbbiek voltak többségben, de az utóbbiak részén volt az igazság. Ezt az igazságot nem lehetett többé elfojtani, sem véka alá rejteni. Dessewffy József hiába próbálta „Taglalat“-ában Széchenyi hatását meggyengíteni.

A támadásokra, félreértésekre és ócsárlásokra Széchenyi a „Világ“ című művével válaszolt, melyet csakhamar követett harmadik, a cenzúra okozta nehézségek miatt Londonban megjelent s csonkán maradt műve a „Stadium“. Mig az előbbivel több világosságot akart belevinni a Hitel hatása alatt megindult, sokszor nagyon is szenvedélyes vitatkozásokba, addig az utóbbiban egészen rendszeresen 12 törvényjavaslatba foglalja össze azokat a reformokat, melyeknek megvalósításában látja hazánk újjászületését. Követeli újra a hitel, illetve váltótörvény létesítését, az ősiség eltörlését; a fiskus azon jogának, melynél fogva a hűtlenséggel, felségsértéssel vádolt nemesek, vagy kihaló nemesi családok birtokait lefoglalhatta, az úgynevezett fiskalitásnak hatályon kivül helyezését, a jobbágyok birtokképességét és jogvédelmét, a törvény előtti egyenlőséget, a közteherviselést; a vizek, utak, belső vámok, szóval a közlekedésügy rendezését; a monopóliumok, céhek és árszabások (limitációk) eltörlését, a törvényhozásban a magyar nyelv kizárólagos jogát, a helytartótanácsnak, mint egyedüli kormányhatóságnak a bécsi udvari kancelláriától függetlenné tételét s a tanácskozásokban és Ítélethozatalban a nyilvánosságot.