Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1908

7

figyelő kétségbe nem vonhatja. Hiszen mint minden emberi intézmény, az iskola is gyarló és csak akkor életrevaló, ha fejlődésre képes.

Mivel úgy a pedagógia, mint a didaktika terén, már hivatásunknál fogva is, nekünk kéll a tájékozottabbaknak lennünk, de még inkább saját jól felfogott és nevelői munkásságunk sikere érdekében is, elsősorban nekünk kell szorgalmasabban és előzékenyebben keresnünk a kapcsokat és az érintkezést a szülői házzal. Ha ezt tapintatosan tesszük s világosan kitetszik azon tendenciánk, hogy bennünket, más mellékcél kizárásával, pusztán tanítványaink érdekei vezetnek, a nagyon előkelő társadalmi állású szülő sem fogja a közeledést és a megismételt látogatást kivánatos családi nexus után való törekvésnek, hanem előbb-utóbb szülői örömmel annak venni, a mi, t. i. gyermekével való törődésnek.

A vidéki tanulók szüleit pedig azzal kell rekompenzálnunk, hogy fiaikat szállásukon minél gyakrabban felkeressük, érdeklődjünk testi-lelki szükségleteik iránt s tapasztalatainkat beszéljük meg fesztelenül magukkal a lakásadókkal is. Igaz, sok időt felemésztő és sokszor kellemetlen munka ez, de nagyon hasznos és tanulságos.

Ha már az egyéniségnek és személyiségnek a hatása egyike a leghatékonyabb nevelési eszközöknek, méltán elvárhatják tőlünk a szülők, hogy a gyerekekkel és a családdal való érintkezésünkben is, a tanulók előtt mint a sima, udvarias és korrekt formáknak a mintaképei álljunk. A szülők felvilágosító adatait, esetleg eltérő nézetét, teljes objektivitással vegyük fontolóra és ne adjuk a kapacitálkatatlant, a csalhatatlant; hiszen nekünk, akik magunk tanítjuk, hogy a valónak és igaznak megismeréséhez vezető út hosszú és fáradságos, kell ezt nemcsak legjobban megszívlelnünk, de követnünk is.