Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1907
I melyet a gyülekezet énekkara adott elő Altdörfer Viktor gyülekezeti karnagy vezetésével szívet-lelket buzgó áhítatra serkentő hatással. Az ünnepi karének elhangzása után Gyurálz Ferenc püspök mondotta el a következő oltári beszédet: Alapige: Zsolt 77. r. 6. 13—14. v. „Gondolkodni kezdék a régi napokról és az elmúlt időknek esztendeiről. És gondolkodóm minden te cselekedetedről és szólok vala a te dolgaidról mondván: „Oh Isten, a Te utad szentséges: kicsoda olyan nagy, ex-ős, mint az Isten?“ K. H. A jelen a jövőt a múlttól elválasztó mesgye. A jövő egy lezárt könyv, amelynek kapcsait a halandó, — bár mint epessze a tudás vágya, le nem szakíthatja. Másfelől a múlt egy Memnon- szobor, mely a kutatás szelleme által érintve, megszólal és a figyelmes hallgatót üdvös tanulságokkal bocsátja tovább útján a jövendő felé. A mai napon ünnepet szentelünk. A soproni ág. hitv. ev. főiskola jubileumára gyülekeztünk össze közelről s távolról. Joggal nyilatkozik meg ily ünnepélyen a kegyelet. Minden jól vezetett iskola közkincsnek is tekinthető, mely mint a nap magaslatra, völgyre, rónaságra. minden irányban fényt, meleget áraszt. A tanintézeteket méltán öleli hű gonddal az egyház, támogatja áldozatkészen az állam. Ezek mutatják a nép fogékonyságát a mívelődés iránt, ezek gyújtogatják a világosság szövétnekeit, fejlesztik a tehetségeket, erősbítik a nemzet versenyképességét úgy a hadban, mint a békés munka terén. Az iskolák által emelt míveltség fokmérője az állam hatalmának. tekintélyének. Hol nincs részvét az oktatás, nevelés ügye iránt, hol nem becsülik az iskolát, ott a szellem ereje elásott talentom marad, ott emelkedés nem, csak hanyatlás látható. Ma is igaz, amit az ószövetségi próféta hangoztat: „elvesz a nép, amely tudomány nélkül való“. Midőn az ünneplő főiskolának szép jövőt, tovább virágozást óhajtunk: méltó, hogy megemlékezzünk múltjáról is, hogy visszatekintsünk a hosszú útra, melyet alakulása óta végzett. Az emlékezés a múltról I. mindenekelőtt Isten dicsőítésére hiv.
