Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1907
10 jóvoltának bizonyságait látjuk, ki a vészből is áldást hozott ki, a csapást is, amely sújtott, jóra fordítá. E jubileumi ünnepen hálaérzetünk az „Ebenezer“, ezzel rebeg- jük a fohászt: „Mindeddig segítségünk volt nekünk az Ur.“ Áldott legyen az ő szent neve. Az Ur céljainak kiviteléhez útegyengetőkiil szolgálnak ihletett lelkű egyének, nemzedékek, s az utókor méltán gondol kegyelettel reájuk, mint a jó ügy bajnokaira. II. A múltról emlékezés tiszteletre kelt a gyülekezet s a főiskola vezetői, jóltevői iránt. Midőn a régi napokról gondolkodunk, egyházunknak múltja nem egyszer sóhajt fakaszt ajakuukon. Uj és uj erővel dúlta a fer- geteg a mustármagról kelt csemetét. Két századon át tartott üldözéssel törekedett az ellenséges hatalom a reformáció vívmányait megdünteni, az evangeliom szabad hirdetését elnémítani. Mint azelőtt másfélezer évvel a kereszténységnek, ekkor a protestáns egyházaknak is át kellett menniük a tűz- s a vérkeresztségen. Nagy eszmék megvalósulása az életben nagy áldozatokat követel, azok győzelméért meg kell szenvednie a kornak, azért, hogy az áldozatok emléke még mélyebbre vésse az utódok szivébe a hűséget az igazsághoz. Az üldözés végre is kifáradt, a hívek serege „megfogyva bár, de törve nem“ rendületlenül kitartott az emberiség elidegeníthetlen örökségének: a szabadságnak védelme mellett. Vezéreiről, mint a hitnek hőseiről kell emlékeznünk, kik tetteikkel, apostoli buzgó- sággal egész életükkel tanusíták, hogy Krisztusért s az evangeliomért nincsen nagy áldozat. Jött legyen bár csalódás, veszteség, fenyegetett börtön, gályarabság: ők csak a lelki fejedelem ez intő szavára hallgattak: „Légy hű mindhalálig s néked adom az élet koronáját.“ Ily hithöség jellemezte a soproni evang. egyházközséget is. Templomát elvették, újnak építése tiltva volt. ekkor a hívek fából készült imaházban s szabad ég alatt mutatták be a lélek áldozatát a M indenhatónak. Közel ide a ház, amelynek udvarán egykor, mint egyedül engedélyezett helyen, összegyűlhettek istentiszteletre. Ott még a folyosón a szószék, — mint a városban egyetlen hely, — amelyen
