Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1907
11 megengedve volt az ige hirdetése. De a hű szivek a békés falak közt, mint a szabadban, napsugártól s zivatartól kisérve is hegyeket mozgató, égre szálló hitükkel mindenütt megtalálták az Istent és szent elhatározással vallák: „Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek,... sem magasság, sem mélység el nem szakíthat minket az Isten szerelmétől, mely a mi Urunk Jézus Krisztusban vagyon“ Rom. 8. r. 38—39. v. A lelki világosság terjesztésének vágya, egyesülve a vallásszeretettel vitte a gyülekezetét az iskola megalkotására. Mint jó szülő magzatáról, híven gondoskodott róla azután is, átsegíté a kezdet nehézségein, alapját gyarapította, munkakörét tágította, áldozatkész buzgósággal három századon át fentartotta, mig az egyházkerület tőle átvette. A részvét a tanulók gyámolítására uj meg uj segélyforrásokat nyitott alapítványaival, amelyek ma sem szűnnek meg áldást árasztani. Kezdet óta. hivatásukat átérző tanárok fáradoztak az ifjúság nevelésén. Nehéz viszonyok között tűrve, sokszor nélkülözve, a munkának kettős terhét hordozva, éltek tisztüknek s lankadatlan nemes törekvésük folyton nevelte az intézet joltevő hatását, hírnevét. Az alkotók az első jóltevők, a távol múltban itt élt, elhalt lelkészek. tanárok hamvait régen szétzilálta az enyészet keze. Soknak közülök még sírjához sem található az út, de alkotásukban, ennek áldásaiban „tettük sugara átragyog időn, enyészeten“. Az intézet s a gyülekezet történetében meghatottan olvassuk neveiket. Emlékezetük felett a hálás tisztelet örök lámpája virraszt. Áldottak legyenek még sírjaikban is! m. Végül a múltnak emléke, az elődök példájára mutatva, lelkesülni tanít a szent ügyért. „És gondolkodván minden te cselekedetedről és szólok vala a Te dolgaidról, mondván: Oh Isten, a Te utad szentséges; kicsoda oly nagy, erős, mint az Isten. Az Urnák keze vezérli a történet folyamát, ő kelti fel a szivekben a lángolást az igazságért, tőle jön a szent elvek szolgálatában folyó munkára az áldás. Ö támogatta a küzdelemben, alkotásban a rég elhunyt elődöket is e hit által: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk“. Róm 8. r. 31. v.
