Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1907

9

előtt is. A közkinccsé lett szentírás visszhangra kelté az apostoli buzdítást: „Mindeneket megpróbáljatok s a mi jó, azt megtartsátok“, I. Thess. 5. r. 21. v.

Ily válságos időben, uj elvekkel vajúdó korban alkotta meg a soproni fiatal, evang. egyházközség azon tanintézetét, amelynek ma fennállása negyedfélszázados évfordulóját ünnepeljük. Szerény volt a kezdet, de a hívek áldozatkészségétől kisérve. — mint a kicsiny forrásból elinduló patak -— útjában folyton nőtt és mindig szélesb körre terjesztő ki vonzó, életkeltő hatását. Az alkotó gyülekezetnek dicsősége, az egyházra nézve áldás, a hazai közmívelődésnek egy tiszteletreméltó ápolója lett. Kivette osztályrészét a különböző felekezetű iskolák közt folyt Versenyen azon munkából, mely fokozta az előbbretörekvést a haladás útján, emelte a míveltség színvonalát, előkészítette a magyar irodalom első felvirágozását. s gazdagította a nemzet szellemi kincstárát. Ezen intézet is nevelt a hon és vallás- szabadság védelmére vitézeket. Ez is tényező volt a XVIII-ik században a nemzetnek és nyelvének a dermedtségből uj életre, szebb jövőre ébresztésénél. Ez is látott falai között s nevelt ifjakat, kikről utóbb az irodalomtörténet dicsőítve beszélt.

Midőn a zivataros múltra, egyházunknak nemzetünkével közös sorsára, az eszmékért folyt küzdelemre s azok győzelmére gondolunk: a zsoltáriróval együtt valljuk mi is: „Az Úrtól lett ez. mely csudálatos a mi szemeink előtt!“ Zsolt. 118. r. 23. v.

Az Isten gondviselésére emlékeztet a reformációnak honunkban elterjedése s hatása a kelet túlhatalma által legyőzött nemzet jövőjére. Az ennek nyomán mindenütt uj erővel lángra gyűlt, munkásságra, bizalomra keltő hit mutatott uj, nemes célokat s élesztő ezekért a lelkesedést. A hit javításnak, s az ezt követő versenynek eredménye az a remény, kitartás, amellyel népünk kétségbeesés nélkül tudott tűrni a nagy megpróbáltatás idején s száz sebektől vérezve a romok között is uj alkotásokon fáradozott. Az evangeliom eszméitől áthatott magyart nem verhette le végkép „Zápolyának öldöklő százada“. Életfája bajban, vészben is újra izmosult, mint hegyormon a cser, mely viharoktól ostromolva is mind magasbra hajtja fejét s a fellegekből előtörő villámkígyóval is megállja a csatát.

Az Úrnak lelke gyújtotta fel azt a buzgóságot is, mely itt egy működésével századokra kiható intézetet szült. 0 védte ezt a nehéz időkben, nevelte iránta a pártoló részvétet, rendelt vezetésére lelkes tanítókat. Egyházunk, főiskolánk múltjában Isten bölcsességének.