Evangélikus egyházkerületi líceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1905
5 nemzeti nyelvünkön a könyvek könyve, a Szent Biblia. Az ótestamentum felnyitja e kor szemét, hogy Izrael történetében mint tükörben láthassa a magyar nemzet sorsát, felkeltse a reményt s törödelmet ébresszen, ami fel is csendül az énekben: »Mi bűnünkért Uram isten Ostoroztatunk, Irgalmad, ha nem könyörül, Mind elpusztulunk«. Az Ujtestamenlum pedig megnyitja az uj életnek, a szabadulásnak ajtaját; a hit erejével száll a fohász ég felé a harci zaj között: r »Panaszát Ur Isten mi szegény hazánknak, Hallgasd meg siralmát jó Magyarországnak, Légy szabadítója romlott házainknak Sok szegény árváknak, kik hozzád kiáltnak«. Az Úr a fohászt meghallgatta. A romlott ház helyén épül az uj Magyarország. A hősök egyik kezükkel harcolnak, a másikkal pedig hajlékokat emelnek a világosságnak. Még a hit embere, Melanchton is tisztelő csudálattal nézi, hogy a vérzivatarok közt a magyar földön iskolákat építenek. Ifjaink százával mennek a szabad kutatás, — a rabbilincset leverő tudománynak forrásaira, s idehaza »letépik a polgárosodásról az idegen mezt«, megteremtik a nemzeti műveltséget; Bóma nyelvének helyébe jogához jut a nemzetnek nyelve s élni kezd ismét a nemzet, mert immár nyelvében él; megszületik a nemzeti öntudat életrekeltője, serkentője: a magyar nemzeti irodalom. A lelkiszabadság életrekelti a nemzeti szabadság vágyát; nemzeti egyház alakul s általa a nemzeti állam eszméje teljes öntudatra ébred. A társadalom átalakul, az országgyűlés segit az agyonsanyargatott jobbágyság helyzetén; »a korlátlan kiskirályok«, az államhatalommal nem törődő olygarchák, telhetetlen rablólovagok eltűnnek s a helyükbe álló fönemesség iskolákat, templomokat, könyvsajtó műhelyeket építtet, szegény ifjakat segélyez. A középkor zárdába kívánkozó Izórájának, a renaissance divathölgyének helyét a magyar nagyasszony, a tiszteletreméltó matróna, a hű, gondos családanya váltja fel. Lélekben már kezd a nemzet egybeforrni, hogy testét is eggyé forraszthassa. A reformáció hazánkban is csudákat művelt, a száraz csontokra húst és vért rakott, a holttetembe életet lehelt, a nemzetet halottaiból ismét feltámasztotta, megépité az uj Magyarország fundamentumát. * * *