Evangélikus egyházkerületi líceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1904

12

teményeinek legtöbbjét eredetiségében megóvta.«1) S csak legújabban hangzott el előkelő és hivatott helyről az Ítélet: Hogy a Kesergő szerelem a Petrarcától itt-ott kölcsönvett kép.ek és fordulatok mellett is egészen eredeti alkotás, Himfy csak némely külsőségekben jár Petrarca nyomán s lényegében megmaradt tőzsgyökeres eredeti magyar lírai egyéniségnek. Sőt Petrarca sokkal többet köszönhet elődeinek, mint Kisfaludy Petrarcának.2)

Valóban igaza van Kazinczynak, midőn említett bírálatában azt mondja, hogy »Petrarca énekeinek egészen más a tónusuk, mint a Kis- faludyéinak«; de téved Kazinczy, midőn a Himfy-dalokat »sokkal csendesebbeknek« mondja, melyek »nincsenek oly olvadó tűzben írva«, mint a Petrarca szonettjei. Ellenkezőleg »Petrarca elegikus mélysége mellett Kisfaludy szenvedélye a láva rohamához hasonló, vadul lobog lángja, melynek árja küzd és rontani kész«.3) Petrarca tehát mélyebb, Kisfaludy szenvedélyesebb, az müvésziebb, ez természetesebb. S ez a különbség magyarázatát leli, ha meggondoljuk, hogy Petrarca szonettjeinek jó részét idősebb korában írta oly hölgyhöz, a kiről lemondott s a ki utóbb már nem is élt — mig Kisfaludy huszonhat éves szívének egész hevével csüggött eszményképén, vagy — ha úgy tetszik — eszményképein s a fiatalság lobogó szenvedélyével követelte a szívnek jogait.

Az újabb időkig az irodalom nem kutatta, ki sugalhatta a Kesergő szerelem dalait. Mindenki meg volt győződve, hogy e dalokat a költő Szegedy Rózához írta, hisz ilyen értelemben maga is többszőr nyilatkozott. A kérdés először 1874-ben vetődött föl, midőn Toldy Kisfaludynak néhány akkoriban ismeretessé vált levele alapján a Kisfaludy-Társaságban kimondta a súlyos Ítéletet, hogy a költő Szegedy Rózit nem szerette, »hasznos partie«-nál egyébnek nem tekintette s a Kesergő szerelem dalaira nem Rozi, hanem a Klagenfurtban megismert Pepi comtesse inspirálta. Erre egész irodalom keletkezett a Kisfaludy Múzsájáról. Gróf Széohen Antal, Kisfaludy Árpád Béla, a költő unokaöccse, Rényi Rezső és mások siettek a megvádolt költő védelmére, míg Gyulai Pál inkább Toldy föltevéséhez szított. Az alap, a forrás e vitához Kisfaludy levelei és naplói voltak. Ezek pedig eléggé ellentmondók s teljesen alkalmasak a legkülönfélébb találgatásokra s feltevésekre, mihelyt nem az egyedül helyes és jogos Szempontból Ítéljük meg őket. Annyi bizonyos, hogy a Szegedy Rózától elutasított Kisfaludy hamar keres és talál vigasztalást. A bécsi bucsúzás »a

*) Rényi E. Petrarca és Kisf. Figyelő YII k.

2) R a d ó A.: Petrarca emlékezete. A Kisf. Társ. Petrarca-ünnepéu 1904. máj. 25,

3) Rényi R, id. m.