Evangélikus egyházkerületi líceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1904

Mimika királynéjától«, a szép Medinától, a mantuai, milánói »arany-napok« és leginkább és főleg a klagenfurti viszony egytől egyig súlyosan terhelők. De viszont az is tény, hogy külföldi útjának minden pontjáról, úgyszólván minden levelében megemlékezik Roziról, úgy, hogy sokszor bántó, a mint a léha kalandokról hirtelen Zalába száll képzelete s az a toll, mely néhány sorral följebb terhelő vallomásokat vetett papírra, a következő pillanatban tiszta szerelemről ömleng. Nem csoda, hogy egyesek elveszítvén világos látásukat, vagy mereven vádoltak s az őszinteségben is számítást láttak, vagy tehetetlenül állottak e »szívtévedések« előtt s Kisfaludyt »lélektani rejtélynek« mondották. Egyik félnek sem volt igaza! A költő is ember s Kisfaludy is az volt, ha jobb nem, de rosszabb se a többinél. Fiatalsága, vére botlásba sodorhatták, mire pályája, életkörülményei sokkal több alkalmat nyújtottak, mint a mennyit valósággal felhasznált. Hogy Rózit igazán szerette, azt, ha már saját vallomásainak és feljegyzéseinek nem hiszünk, megmutatta az idő. Viszonyai egymást váltják s ha meg-meg- rázzák is szívét, utóbb nyomtalanul eltűnnek; amelyik túléli valamennyit, amelyik diadalmasan kerül ki a forrongás korszakából — az Szegedy Rózához való szerelme. A többi füst, buborék volt, a fiatalságnak játéka vagy vétke, — ez nemes álom, mely szebb valóra vált, mely boldoggá tette a férfit és egy egész életnek adott komoly tartalmat. S ha valakinek ez érzésen kívül része lehetett a Himfy-dalok megteremtésében, úgy az valóban a költészet istenasszonya, az égi Múzsa volt, akihez ifja nem lett hűtlen soha, sem a szerelmi viharok, gyötrelmek, sem a harci borzalmak közepette; kinek szerelme elkísérte az ifjút a komoly férfikorba is, mikor a földi szerelem fölé fellengzö eszmék s célok szárnyalnak, s ott volt az aggastyán mellett is a sír szélén s a »Hattyúdal« elzengésére lelkesítette. Ez a szerelem szent volt és égi, ment minden földi salaktól. Tüzét szíthatták emberi lángok, hevét emelhette e világi üdv, vagy kín — de örök fényét, ragyogását onnan felülről kapta, mint a hogy minden fény, meleg a világon az örökkön örökké égő naptól vagyon.

A Boldog szerelem.

Kisfaludy Sándor a Kesergő szerelem dalaiban eljutott költészetének delelőjére; oly forrón, oly szépen, mint e dalokban, lantja többé nem zengett soha; oly hatalmas szenvedély nem lobogott szívében s a nyelvnek