Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnásium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1902
11 Ugyanezt kell mondani ez alavult szókról is, mivel »a dialektikusok és az elavult szók készen levő kincsek, csak el vágynak rejtve s elő kell azokat szedni s a szeméttől megtisztítani«. Az idegen nyelvekből való átvételtől sem kell félni, hiszen »minden kimivelt nyelvek gazdagságuknak nagy részét más, náloknál előbb kimivelt nyelvekből kölcsönözték;« aztán meg sokkal könnyebb is szükség esetén magunkon ily átvett szókkal segíteni, mint egészen újakat alkotni. »A födolog, a mire legalább vigyázni kell csak az, hogy a jó izlés reguláit kövessük, s a nyelv természetéhez alkalmaztassuk mind a kölcsönzött, mind az újonnan csinált szókat«, s hogy »senki mosdatlan kézzel oly fontos munkához, a milyen a nyelvgazdagítása, ne kezdjen«, hanem csak a filológus, de az legyen »jártas- költés« a literaturában, s mielőtt egy-egy új szót leir. kutassa át a nyelv egész tárházát. A világosság kedvéért kívánja a kétértelmű szók különböző értelmének szabatos megállapítását, a latin módjára az imperfectum, futurum primum és exactum felvételét, illetőleg gyakoribb használatát. Ha nyelvünk természete megengedné, szívesen javasolná, hogy találjunk ki legalább két grammatikai nemet. Különben pedig a világosságot és szabatosságot azoknak az Íróknak szorgalmas tanulmányozásával érjük el legkönnyebben, a kik »mind a nyelvnek művelésében, mind az igazságok magyarázásában mesterek és követésre méltó remekek voltak». Ilyenek a legnevezetesebb magyar Írókon kivül a külföldi klasszikusok is, még pedig első sorban a görögök és latinok, mivel azok »mind a szókra, mind a dolgokra egyaránt vigyáztak« s így »még jobban megtisztítják az ízlést, s még gazdagabb mértékben közük azokat az esmóreteket, melyekkel annak ékeskedni kell, a ki nyelvünket értelmesebbé tenni akarja«. A nyelv hathatósabbá tétele végett elitéli az ilyen megrövidített vagy összevont szókat: altlátni, mondni, megállt, mivel a mássalhangzók összetorlódása rontja a jóhangzást és sérti a nyelv természetét. Kívánja az í-, ú-, $-nek röviden ejtését mindazokban a szavakban, a melyeket az ország lakosságának nagyobb része röviden ejt. »Hogy régi elejink is hosszasan mondottak ki egy vagy más szót, az semmire sem kötelez. Számtalan esetekben máskép mondjuk ki a szókat, mint azok mondották; miért kellene épen az olyanokban a régi szokás mellett megmaradni, a mi a jó ízléssel ellenkezik,«. A való és hogy szó sűrű használata árt nyelv szépségének, azért az elsőt el kell hagyni, az utóbbi helyett pedig az inficitivusos szerkezet ajánlatos. Mind e változtatásokat, ha kezdetben visszatetszenek is, idővel megszokjuk.
