Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnásium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1902

— 5 a hallgatók hátramaradottságán. íme Kazinczynak, a mesternek véleménye Kisröl, a melytől a tanítványok nézete sem tér el.

Kölcsey úgy ítél róla, hogy »nem futotta meg a maga pályáját elhalhatatlan dicsőség nélkül.« Ma már a Csokonai és Berzsenyi költeményeire irt receniók mellett Kölcseynek Kis verseire vonatkozó bírálata nagyon is kedvezőnek látszik. De ismerve Kölcseynek elveihez való ragaszkodását, figyelembe véve, hogy a három bírálat egy és ugyanazon esztendőben, 1817-ben, látott napvilágot, valószínűtlennek látszik, hogy a kritikus egy negyed év alatt magamagához öntudatosan hűtlenné váljék, hozzá még az előtt a komolyabb közönség előtt, mely a Tudományos Gyűjteményt, olvasta. Valószínűnek kell tehát tartanunk, hogy Kölcsey is osztozott Kazinczynek abban a meggyőződésében, hogy Kis János csakugyan kiváló költő. Nem tagadja meg tőle az elismerésnek szavát Toldy Ferencz sem. És ha voltak is, a kik a költőnk felöl olvasott és hallott dicséreteket talán nagyon is jóindulatból és irodalmi pártállásból fakadóknak tartották, a közönségnek legnagyobb része elhitte, s tagadhatatlan, hogy az ellenmondás nélkül álló többszöri dicséretből még az avatottaknál is haeret aliquid.

Mi tette Kist Kazinczy szemében nagy Íróvá ? E kérdésre a feléletet csak úgy adhatjuk meg, ha a két férfiúnak egymáshoz való viszonyát rajzoljuk ; e rajznak az alapja pedig nem lehet más, mint a min e két férfiú egymáshoz közeledett, t. i. az akkori köz és irodalmi állapotok.

II. Józsefnek az ősi alkotmány és a hivatalos használatban levő latin nyelv ellen irányuló rendeletéi, következményeikben jótékony hatást gyakoroltak az alkotmány megerősítésére és a magyar nyelv és irodalom érdekében már a hetvenes években megindult irodalmi izgatás növekedésére. Kis ez időben abban a korban volt, melyben az ember legfogékonyabb azok iránt a nemes eszmék iránt, a melyek nemcsak a nemzet, hanem az egyes életében is mélyreható jelentőségüekké válhatnak. A nemzeti visszahatás erős nyomokat hagyott lelkében. Vallotta és védelmezte már mint húsz éves ifjú tanulótársai körében Ráth Mátyásnak, egy 1789-ben háromnyelvű szótárra előfizetést hirdető felhívásában olvasott kijelentését, hogy »parancsolat vagy kényszerítés valamely nyelvet el nem törölhet, hanem legfeljebb belőle más beszédmódokat támaszthat.« Általában — jóllehet az iskolai tanítás nyelve latin — a magyar nyelv szeretete ott él az ifjú Kis szívében, mint veleszületett hajlandóság, mely még a szegényes szülői házban gazdag táplálékot nyer a biblia, Balassa és Rimái istenes énekeinek olvasgatásában. Természetes fejlődés tehát, hogy