Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnásium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1902

többi osztályainak vezetőjétől. 18ü7-böl való A dicsőség czimü."A magyar nemességhez szól. A halandók útja két felé vezet. Az egyik irányban azok haladnak, a kik ,,nemtelen lánggal gerjedeznek“, a másikon a járás nehéz, de utasait égi fény veszi körül. A hazának őrangyalai, a kik azt tollal, karddal, „kormánynyal szépítik“, ezen az úton „ragyognak“. Századok futása sem takarja el őket a szem elől, a háladatosság a múzsa segítségével élteni őket. Azért legyen a nemesség a költészet barátja, mert ez tartja fenn- hírét s csak az a nemzet igazán dicső, melynek sok előkelő gyermeke

„A hasznos tudományt s szép mesterségeket Úgy nézi, mint honját védő isteneket,

Őket dajkálja, neveli,

S papjait, ha hívek, tiszteli“.

A legműveltebb népek s köztük a „félvilág csinosi“ csodáló bámulattal tekintenek a ledőlt Rómára, mert írói fentartották hírét. Azért a múzsára a magyarok „kegyességei“ is bőven áradjanak.

Sok kétség fér ez ódák művészi értékéhez, de annyi bizonyos, hogy nemes honszeretet sugallta mindegyiket.

Két németből fordított, illetőleg átdolgozott ódájáról emlékezem még meg. Az egyik a Hazaszeretet. Voss után készült s az 1789-iki Zsebbe való könyvében jelent meg. Pontosnak tartom, mert egyike azoknak az első verseknek, a melyekben a franczia forradalom nemes eszméi, magyar nyelven költői alakban jelennek meg.

A kereszténységnek tiszta kozmopolitizmusza egyesül benne a legfenségesebb hazaszeretettel s a haza ideális képével.

„A nemes szív a porból kikéi Sorsán s idején túl repül,

Nem imádja, ha mit népe vél,

Vagy neme hisz és honja szül,“

hanem testvérének tekint minden nemzetiségűt; mégis legjobban szereti szülőföldjét és hazáját, mit különösen akkor érez, ha idegen földre kerül.

„Ha minden rendek szabadsága Él, mint a közjó kútfeje:

Becses a szántó fáradsága,

Gondtól nem fáj a bölcs feje:

Kiki a harczban egy részt vesz,

Főszékekbe érdem, nem rang lesz:

Akkor inkább otthon rongyban,

Mint másutt főrab bársonyban.“