Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnásium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1902

20

A másikat Uz nyomán dolgozta, czime Chernél Dávidhoz. A haza ideális képével szemben rámutat a hon tulajdonképeni polgárságát tevő felső és közép nemesség romlottságára és a költemény végén czéloz arra a veszedelemre, mely ilyen erkölcsök mellett a nagy európai felfordult- ságban a magyarságot fenyegeti. A magyar újjászületéssel kérkedik, ehhez azonban nem elég a nyelvre való vigyázás, egyes régi szokások megtartása, bajusz és nemzeti ruha viselése. Az ősöket hü barátság, harczi bátorság, független, meg nem vesztegethető jellem tette nagyokká. Ezek a feltételei ma is a nagyságnak. Ám e jó tulajdonságok már ritkák, mert a honfiak rossz nevelésben részesülnek. A szülök példája megmételyezi a gyermekek szivét. Az apa

„Szomszédainak jussát lopja,

Jobbágyainak vérét szopja,

S csak megtölthesse ládáját,

Kész elárulni hazáját.“

A korai szerelem elhervasztja magát s a leányt, kit feleségül vesz, azért korcs utódokat szül. Milyen más szülőktől származtak a hunok ! Chernél jobban ismeri a bajokat, mint ő, ne hagyja abba a feddést, mert nagy szükség van rá:

„Kémitő zajjal zúg időnk fergetege,

Éjszakába boiult a félvilág ege;

MennykŐ hull, szomszédink égnek,

Ki nem tartaná szükségnek Testvérét felébreszteni,

Házát s templomát menteni.“

Ide vág tartalmánál fogva A nemesség czimü, Boileau után dolgozott satirája is. Teleki Domokos gr.-hoz intézi. Az elején négy, a végén nyolcz sorban szól hozzá, a középső részben a nemességnek származására való büszkeségét, érdem nélküli kérkedését, munkátlan voltát korholja. Merész hangon az olyan, csak igába való lóhoz hasonlítja, mely Bucepha- lustól származott.

Nem ámít el engem minden hitvány rege,

A nemes léleknek virtus a bélyege.

Ha őseidnek tartod a nagy bajuokokat Mutasd az azokon fénylő virtusokat.1'

Ha pedig a maga szerezte érdemmel nem tud tiszteletet kelteni, ne dicsekedjék származásával, mert nagy kérdés még az is, hogy a dicső apáknak vérszerint való gyermeke-e s nem bűnben fogamzott-e. Valóban tiszteletre méltó bátorság, egy pórszülök gyermekétől ily hangon szólni a fönemességhez, különösen ha figyelembe veszszük, hogy Verseinek 1815-ik