Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnásium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1902

14

munkákat, a melyeket a fiatal nemzedéknek kánonul szeretne adni. Pope müvét a mübírálatról, Blair Hugó Rhetorikai és aesthetikai leczkéit, Longinus munkáját a fenségesről, Anaximenes és Aristoteles rhetorikáját, Horatius leveleit és satiráit, néhány ódáját, a 18. és 19. század több német költőjének egyes darabjait.

Különösen a 18. század második felében élt és virágzott német költők hatottak rá, azok a kiket Kazinczy is folyton magasztal. De nehéz volna e hatást minden részletében megállapítani. A mi Goethe költészetében homerosi, Schillerében oly hatalmasan eszményi, mind kettőjében erős és plasztikus, mindazt híjában keressük Kisében. Wieland szellemességét és könnyed szeretetre méltóságát sem leljük fel nála, csak Wieland szeretetét s általa a franczia irányok közvetett hatását, a mit az epistolához és a tanítóköltészethez való hajlandóságában is szemlélhetünk. Valóban hosszas volna s nem is tartom szükségesnek mindazon idegen költők nevének felsorolását, a kiktől Kis fordított, tárgyat vagy némi részben hatást vett. Annyi bizonyos, hogy legkedveltebb poétája Horatius ; ennek bölcselkedése hagy erős nyomokat költészetén. És milyen sajátságos, nemcsak Kisnél, hanem az egész Kazinczy-féle iránynál, hogy mig egyrészt rajongnak a német alakban nyilatkozó klassziczismusért, másrészt annak a 18. század végén és a 19. elején mutatkozó, a népek költészetét űjjáteremtő alakja, a népies görög költészetnek, Homerosnak szelleme, érintetlen hagyja őket; nemcsak hogy eposzokat nem Írnak, hanem — az esopusi mesén kívül — az elbeszélő költészetnek rövidebb lélekzetü fajait sem kedvelik. A külföldön megindult eposz ellenes mozgalom hatása, a tehetség hiánya, a nemzetinek és népiesnek figyelmenkivül hagyása, mind közre játszanak, hogy Kazinczy iskolája az epikai költészetet nem míveli. Néhány fordítást nem tekintve, híjába keresünk Kisnél is eredeti epikumot. E tekintetben is lm és következetes tanítványa Kazinczynak.

Egyre azonban híjába unszolja mestere, híjába dicséri hozzá irt leveleiben a nyugat-európai verselésnek szépségbeli előnyeit és művészibb voltát a nemzetinél; Kis állhatatosan megmarad az utóbbi mellett s költeményeinek csak nagyon csekély részét teszik azok, a melyekben a nyugoti költészet versalakjait használja. Ez az a pont, a melyen Kazinczytól eltér és a magyarosok iskolájával érintkezik. Ez az eltérés és egyezés csak külső ugyan, de abban a korban annyira fontos, hogy ezen a réven Kist a régi, magyaros iskola hívei is magukénak tudták. Nem csekély sulylyal esik e tekintetben a latba az a szintén erős bizonyíték, hogy költőnk még a latin klasszikusoknak is sok munkáját nemzeti versidomban fordítja ;