Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1901

11

nem pusztán a fogakkal működik együtt a nyelv, hanem a foghússal is, sőt sokszor a felső foghus és a kemény íny határát is érinti (alveolaris sz, z; postalveolaris: 1, r). Azt mondhatjuk tehát, hogy a nyelv az egész szájpadlással működik együtt. De ezen kívül párosán együtt működő részek még: az alsó ajak és a felső fogsor (v, f). A képzés helyén kívül figyelemmel van Riedl arra is, a mit ma hangmódosításnak nevezünk. Csakhogy homályos egy kissé a terminológiája. Az izülés Riedl szerinti fogalma nem áll előttünk tisztán, legalább az első pillanatra. Azt mondja: »Az izülés nem egyéb, mint a beszédszervek egymáshozi nyomása«. Továbbá: a tökéletes izülés a légcsatornának a beszédszervek által eszközölt teljes beesukása; azaz olyan módosulása a,beszédszerveknek, a melynél száj- és orrüreg zárt. Ha a zárat a kijövő levegő számára megnyitjuk, vagy Riedl szerint: ha a tökéletes izülést a fuvat követi, keletkeznek a néma bangók. Ebből következik, hogy a tökéletlen izülés viszont az a módosulása a beszédszerveknek, a mikor a légcsatorna nincs teljesen elzárva, hanem marad egy kis nyílás a levegő számára; ilyen tökéletlen izülés mellett keletkeznek a folytonos hangok. Mindez érthető és helyes. De már az érthetetlen és az eddigiekkel meg nem egyező, hogy az /, r, m, n hangokat tökéletes izüléssel származtatja; mert ezek képzésénél a levegő útja egy pillanatra sincs teljesen elzárva; az első kettő képzésénél a szájüregen keresztül két oldalt, az utóbiakénál a nyílt orrüregen keresztül szabadul ki a zönge.

Az izülés mellett a »hang« és a »fuvat* viszik a főszerepet. Az első nem más, mint a mit ma zöngének nevezünk; a fuvat pedig az a kitóduló levegő, a mely a gégében akadályra nem talált. Azok a hangok tehát, a melyek a »hangtól vannak áthatva«, a mi zöngéshangjaink; a furattól »áthatottak« pedig a mi zöngenélküli hangjaink.

Mindvégig következetes azonban itt sem marad a hangtanunk, a mennyiben a néma hangok képzésénél csak a furatot szerepelteti.

Ha az »izülés, hang, fuvat,« Riedl szerinti értelmét helyesen fogtuk fel az előzőkben, akkor elmondhatjuk, hogy Riedl a mássalhangzók képzését illetőleg a beszélő szervek majdnem minden irányú működésére kiterjeszti figyelmét. Hogy mássalhangzó rendszere nem teljes és nem áttekinthető, annak egyik oka az, hogy nem maradt teljesen következetes a hangok keletkezésének a magyarázatában.

Lássuk mássalhangzórendszerét (79-80 1.) Megkülönböztet egyszerű és elegyült mással hangzókat. Hogy ez utóbbiakon mit ért, azzal alább foglalkozunk majd. Az egyszerű mássalhangzókat alaki és anyagi osztáselv alapján csoportosítja. Alaki osztás elve a képzés helye; ez alapon három