Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1901

csoportot nyer: 1. ajakhangok, 2. foghangok, 3. inyhangok. Ajakhangjai: f, v, m, b, p. Ezeket tovább nem csoportosítja; holott képzésük helye különböző. Az f, v képzése az alsó ajak és felső fogsor segítségével történik ; azért ezeket ma külön csoportba (dentilabialisok) veszik szemben az m, b, p csoporttal, a melyek képzése a két ajakkal történik (bilabialisok).

Foghangjai: sz, s, z, zs, l, n, d, t.

Legérdekesebb inyhangjainak a csoportja: j, r, g, k.

Mindenek előtt helytelenül sorozza ide az r hangot; ez a nyelv csúcsával a felső foghús mögötti részen képződik, tehát postalveolaris dentalis. Hogy a k és g torokhangokat is ebbe az osztályba veszi, az nem történik egészen alaptalanul, a mennyiben e hangokat képezve a nyelv hátulja a kemény Ínyhez szorul. Jelenleg azonban a torokhangok külön csoportját alkotják. Sőt ina különbséget teszünk a mély hangok mellett hátrább képezett s a magas hangok mellett előbbre képezett torokhangok között. E kétféle torokhangot Riedl nem ismeri; épúgy ismeretlen előtte a gutturalis nasalis.

A mint látjuk, az inyhangok közé helyesen egyedül a j-1 sorolja; hogy a többiek (ty, gy, ny, ly,) miért maradtak el, annak okát majd később látjuk. — Annyi bizonyos, hogy alaki osztáselve alapján nyert táblázata sem nem helyes, sem nem teljes.

Anyagi osztáselve az izülés. Ez alapon nyeri a, folytonosak és pillanatnyiak csoportját. Ezeknél az izülés »tökéletes,« amazoknál »tökéletlen.« A pillanatnyiakat felosztja ismét folyékonyakra és némákra. Fentebb láttuk már, hogy a kétféle izülés dolgában nem marad magához következetes; innét az a helytelen eljárása, a melylyel az l, r, m, n hangokat egy kalap alá foglalja a némákkal. Nem vette észre, hogy »beszédszervek egymáshozi nyomása« az l, r, m, n hangok képzésénél lényegesen más jelentőségű, mint a némáknál; ott csak módosítja a gégében már létrejött hangot, a némáknál pedig létrehozza a hangot. Következőleg a beszédszervek egymáshoz nyomása, az izülés, nem megbízható alap a hangok osztályozásában. Az /, r, m, n hangok, a melyek a gégében keletkeznek, tehát tiszta zöngék, ma a zönge hangok külön csoportját alkotják.

Ezek további osztályozásában megegyezünk Riedllel, a mennyiben alapul ö is azt veszi, hogy a zönge vagy az orron, vagy a szájon keresztül szabadul ki; ez alapon ismét két csoportot nyerünk; Riedl szerint az orr- és szájhangok, mai terminusaink szerint a nasalisok és liquidák csoportját. Az első csoportból Riedlnél hiányzik a guttaralis nasalis, nem különben az ny hang, mert ez szerinte »elegyült« hang. Ugyanezen okból nem szerepel száj hangjai között az ly.