Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1900

5

I. A clientela valószínű eredete.

Kétes történeti kérdések megoldásánál nem ritkán szolgált már világító szövétnekül a napjainkban mindinkább fejlődő nyelvtudomány s nem egyszer vezetett egyes intézmények megértésére azoknak puszta neve is. A clientela névvel azonban nem vagyunk ily szerencsés helyzetben. A clientela szó kétségtelenül a »cliens«-ből származik. De a cliens szónak magyarázata már a régieknél is nagyon eltérő, mi eléggé mutatja, menynyire nem ismerték ők sem az eredeti intézményt. Azok, kik bővebben szólnak róla, Livius és Dionysius a szó etymológiáját mellőzik.

Lydus a »colo« igével hozza kapcsolatba a cliens szót s a clientela vallásos és családias jellegére is utal, midőn azt mondja: »familiäres autem sues clientes, per antistichum pro colientes, patrio sermone dice- bant, id est honorantes amantesque ipsos, cum summo honore modestiaque dona largientes, ut munera sua amicorum honores appellarent.«*) Ugyanígy íz id or us is: »Clientes, prius colentes dicebantur, a colendis patronis.«**) Vellejus Paterculusnál aszó úgy látszik földmívelőt jelent.***) Mindé magyarázatok, nem tekintve, hogy a cliens szó a colo igéből nem származtatható, kifejezik ugyan a clientela egy-egy jellemző vonását, de semmi világosságot nem vetnek annak eredetére.

Egy másik magyarázat a görög „xXvu“ igével hozza a cliens szót kapcsolatba, a mi a latin »cluere«-nek felel meg. Erre utal már Plautus is. »Cluentes sibi omnes volunt esse multos, bonine an mali sint, id haud quaeritant: res magis quaeritur, quam cluentum fides quoiusmodi clu- eat«****) A cluere valamihez, vagy valakihez tartozást jelent s teljesen megfelel a német »gehören «-nek. Innét a cliens német neve „Hörige«. Ez a helyes és ma Niebuhr nyomán általánosan elfogadott etymologia. Ámde a clientela eredetére ez sem nyújt semmi felvilágosítást, hanem csak annak mivoltát magyarázza.

Ha ezek után kérdésünkre vonatkozólag maguknak az ókori íróknak véleményét kutatjuk, majdnem hasonló eredményre jutunk. A clienteláról bővebben Livius, Dionysius és Plutarchos szólnak. Livius azonban egy szóval sem említi, még csak nem is sejteti velünk annak eredetét. Nála a clientela mint teljesen kifejlődött, sőt már bomlásnak induló intézmény tűnik fel, igen sokszor összezavarva a plebejusi renddel.

*) Joan. Lydus: De magistratibus I. 20. p. 186. Kiad.: Immanuel Beeker Bonn. 1837.

**) Izidorus: Etymologiarum libri XII. p. 1071.

***) Veil. Pat. H. 29.

****) piautus: Men. III. 573—575 vers. v. ö. 854 vers. J. Brix: Ausgewählte Komödien des T. M. Plantus IV. kiad. átdolg. Max Niemeyer. Lipcse 1891.