Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1900
12 szokásos az örökségnek elosztása, hanem ellenkezőleg a communio heredi- tatis. A hadifogoly rabszolgákat, mint a paterfamilias tulajdonait, annak halála után szintén nem osztották el az örökösök, hanem ezeknek közös tulajdonai maradtak. Már most egyik sem volt közülük egyedül a szolgáknak ura, »dominus«-a, vagy »pater«-je, de azért mindnyájan oly személyek voltak, kik iránt a szolgák tisztelettel s engedelmességgel tartoztak, azaz patronusok. így több lévén az úr, a jog, illetve hatalom mintegy megoszlott s az alárendeltség már nem volt oly súlyos. Minél több nemzedéken át folytatódott a communio hereditatis, annál inkább tágúlt, lazult a volt ősnek úri joga a szolgák, illetve utódaik felett s amint a famíliából gens lett, ügy lettek a szolgákból is servi gentilicii, kiknek helyzete már egészen más volt, mint az egyes urak később vásárolt, vagy foglyul ejtett rabszolgáinak. Hogy aztán az ősnek a gensben minden egyes leszármazottja patronusa volt-e a gens összes ilyen szolgáinak, avagy csak a legöregebbet tekintették patronusnak, avagy a gensben levő egyes vérrokonsági köröknek megvoltak-e külön a maguk eféle szolgái, arról semmi bizonyosat nem tudunk, de mind a három eset meglehetett szépen egymás mellett is. Ezeket a genshez tartozó rabszolgákat — servi gentilicii — azután a többi közönséges rabszolgáktól megkülömböztetőleg clienseknek nevezték, amely név — Lange szerint — szintén egyik bizonyítéka annak, hogy a clientela a fent vázolt módon keletkezett, mert a cliens szó »hozzá- tartozó«-t jelent, azaz nem az egyes gentilisek tulajdona, hanem az egész gens-hez tartozik. Lange azonban még más bizonyítékokat is hoz fel hypothesise támogatására, nevezetesen a régi római államban a patrícius és ingenuus fogalmak azonosságát.*) A cliensek nem voltak ingenuusok, azaz szabad- születésüek, tehát rabszolgáktól származtak. Felhozza továbbá a clientelához való hasonlóságát annak a viszonynak, mely a rabszolgáját felszabadító ur (manumissor) mint patronus és a felszabadított rabszolga (manumissus libertus) mint cliens között volt. A hasonlóság oka az, hogy ez utóbbi viszony az előbbi, t. i. a clientela mintájára fejlődött ki. Végül, mivel az a föld, melyet a cliensek míveltek, nem volt eredetileg tulajdonuk, nem lehetett más, mint peculium, rabszolgaságban szerzett vagyon, melylyel ugyan uruk rendelkezett, de nekik átadta. Ez a nem szabad birtok is amellett szól tehát, hogy a clientela a rabszolgaságból eredt. Ha igaz az, hogy az a legvalószínűbb hypothesis, mely legtöbbet megmagyaráz, akkor Lange ezen hypothesise bizonyára a legvalószínűbb, *) Pest. pag. 241. v. ö. Livius X. 8.
